Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Karl Rahner: Az Egyház együttes megvalósítása

titkával. Az isteni annyira átjárja teremtményi és teremtő energiánkat, hogy ahhoz, hogy magunkhoz öleljük, nincs megfelelőbb mód, mint a cselekvés. Isten nem húzódott vissza a tapintható valóságokon túlra, vár ránk tevékenységünk minden pillanatában: „Valami módon ott van Ö a toliam, ásóm, ecsetem, tűm végén, szívem és gondolatom hegyén.“

Ha ily módon maga a napi munkánk megszentelő hatással lehet is ránk, azért mégsem mindegy, hogy milyen lélekkel végezzük. A csendes óráknak, amit imával töltünk, ki kell sugározniok munkánkra is, közelednünk kell ahhoz az állapothoz, amelyben „szüntelenül imádkozunk“ (vö. Lk 18,1). Történhet ez a „szüntelen ima“ szavak által, Jézus neve vagy egy fohász ismételgetésével — különösen kedvelt ma a keleti keresztények régi Jézus-imádsága: „Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem, bűnösnek“ —, történhet egy evangéliumi versre való emlékezéssel, a pillanatnyi fáradság, nehézség felajánlásával másokért, vagy egyszerűen a lélek pillantásával Istenre. Egyéniségünk, vérmérsékletünk kialakítja az imának azt a formáját, amely nekünk a legmegfelelőbb. S ha egyszer megtaláltuk saját imastílusunkat, gyakoroljuk úgy, hogy vérünkké váljék.

+

Az ima e három módja követésével, a hetenkénti hosszabb és a napi rövi- debb ima váltakozásával, a pusztán imára fenntartott idők és az imádságos munka ritmusával megteremthetjük a modern változatát annak az imádkozó és dolgozó embernek, akit a patrisztikus és szenttamási hagyomány „ex abundantia contemplationis activus“-nak, Loyolai Sz. Ignác pedig „in actione contemp!ativus"-nak nevezett, — létrehozhatjuk azt az új szintézist, amelyet Avilai Sz. Teréz a maga korában így fogalmazott meg: „Ahhoz, hogy Urunkat tökéletes vendégszeretettel fogadjuk, Máriára és Mártára együtt van szükség."

Karl Rahner

AZ EGYHÁZ EGYÜTTES MEGVALÓSÍTÁSA*

Mielőtt tulajdonképpeni témánkba: „Az Egyház együttes megvalósítása az egyházközségben“, közvetlenül belekezdenénk, igen röviden emlékezetbe kell idéznünk néhány alapvető teológiai tételt.

1. Az igazi keresztény, aki eljutott kereszténységének teljes kibontakozására: egyháztag. Vagyis a családi közösségen túlmenően is keresztények közösségében él, mégpedig olyan közösségben, amelynek szilárd, tör* Előadás az 1974-es salzburgi egyházmegyei napon. A szerző szíves engedélyével.

15