Szolgálat 29. (1976)
Halottaink - Horváth Kálmán (Várszegi Asztrik OSB)
tartományba. Már otthon eltöltött pár évet a pápai, majd a kismartoni kolostorunkban, de nézeteltérések miatt elhagyta a rendházat. Az idegenben Szent Ferenc atyánk újra visszavezérelte rendjébe. Bizonyára a magyar missziós lelkész által került összeköttetésbe a párizsi ferencesekkel. (Ez a lelkész akkor az ugyancsak jelenlegi számunkban búcsúztatott Dr. Kozma Ferenc volt. Szerk.) 1933. május 3-án az amiens-i noviciátusban megkezdte az újoncévet, 1934. május 4-én egyszerű, 1937. május 6-án pedig ünnepélyes fogadalmas ferencessé lett. Az egész idő alatt az amiens-i zárda tagja volt. Haláláig szeretettel és hálával gondolt ide vissza. De elöljárói és rendtársai is szeretettel és megbecsüléssel voltak iránta jó modora és sokoldalú képessége miatt. Magyarul úgy lehetne mondani, hogy ezermester volt. Kőműves, sőt építőmester, asztalos, pék, villanyszerelő (ez volt a kedvenc hobbyja), szakács, cipész. . . 1938-ban a Szentföldre kérte magát. Első működési helye bejrúti kolostorunk volt, majd 1939-ben áthelyezték a jeruzsálemi ferences nyomdába segédigazgatónak. Az idős igazgató halála után pedig ő volt ott az igazgató egészen 1952-ig. Jeruzsálemi működése alatt szintén nagyra becsülték elöljárói és a vezetése alatt levő alkalmazottak is, de több az, hogy az utóbbiak nagyon szerették is jó szíve miatt. Itt Jeruzsálemben nagy barátságban élt a három magyar testvér: a ferencrendi Félix és Ferenc meg a karmelita Dömötör. 1952-ben jött át Buenos Aires-i „Sioni Miasszonyunk“ kolostorába, ahol én öt hónappal megelőztem őt. Együtt voltunk 1940-től egészen 1974.máj.31-i haláláig. Az elöljáróknak igazi jobbkeze volt mindenben. 1973-ban az elöljáró elhatározta, hogy templomunkat felújítjuk a II. Vatikáni Zsinat szellemében. Az oltár kicserélése, a templom kifestése stb. — mindebben közreműködött jótanáccsal, a villany újonnan való bevezetése pedig egészen rá maradt. Szegény már betegen járta az állványokat, sietett, hogy kész legyen, mintha érezte volna, hogy a végét járja. Mire elkészült a templom, és decemberben a Püspök úr újonnan fölszentelte, szegényke már az ágyból kelt fel, hogy egy pár percig megnézhesse munkája eredményét és örüljön annak, amit csinált az Isten nagyobb dicsőségére. Nagy türelemmel viselte nagy fájdalmait, amelyeknek igen ritkán engedett kifejezést arcvonásain. A nyelőcsőrák teljesen fölemésztette; haláláig 90 kilóról 48-ra fogyott. Kedves Atya, nagyon nehéz helyzetbe hozott engemet, amikor arra kért, hogy a boldogult Ferencről írjak valamit. Nem tudom, hogy eleget tettem-e a kérésének, vagy pedig sokat írtam, ami igazából nem is érdekelte volna. Mindezért ezer bocsánatot kérek. Magamról csak annyit, hogy itt vagyok 1952.jún.10-e óta, mégpedig a Szentföld szolgálatában, mint „colector de Tierra Santa“. Feladatom az, hogy ismertessem a Szentföldet és gyűjtsék fenntartására. Járom Argentina északi részeit: Tucuman, Salta, Jujuy, Catamarca, La Rioja és Santiago del Estero tartományait. A Szolgálat folyóiratot sajnos nem ismerem, és ha lehetséges volna elküldeni, nagyon hálás volnék érte. Ez új esztendőben Isten bő áldását kérem működésükre. Oremos por invicem! Holocsi Félix Bmé. Mltre 4661, 1201 Buenos Aires (13) HORVATH KALMAN váli plébános (1915 — 1975) A sopronmegyei Zsirán született szegény parasztemberek gyermekeként. Elemi iskolái után a soproni bencés gimnázium diákja lett. Diákéveit a szegénység, kitartó szorgalom, vidám cserkészélmények és a rá később is mindig jellemző derű és jó humor jellemezték. Érettségi után a székesfehérvári szemináriumba került, majd tanulmányai befejezése után 1941 .jún.19-én pappá szentelték. Prohászka Ottokár szellemi öröksége életalakító erőként hat a fiatal teológus, majd pap életében. Prohászka103
