Szolgálat 29. (1976)
Halottaink - Pintér József SDB (Peisch Alajos SDB)
Keresett lelkiatya, szívesen hallgatott szónok és lelkigyakorlatadó volt. A bombázások idején Győrött kitűnt bátorságával. Egyik paptársával a riadók lefújása után azonnal körútra indult, hogy fölkeresse a bombázás áldozatait, és a vallás vigasztalásában részesítse őket. Később katonalelkészi szolgálatra hívták be, és ebben a minőségében évekig tartó hadifogságba került. 1950 után az egyik budapesti gépgyárban dolgozott néhány évig mint szakvégzett esztergályos. Életének utolsó évtizedét a budapesti Mátyás-templomban töltötte mint kisegítő káplán. Utolsó napján halálsejtelmei voltak. Ki is jelentette ezt társának azzal, hogy még szeretne valamit közölni vele. Erre azonban nem volt már ideje: szívéhez kapott, és kilehelte lelkét. Egész papi életében szívesen pasztorálta a fiatalságot. Temetésén megjelent a vietnami egyetemi hallgatók kis csoportja is, és meghatódva kísérték lelkiatyjuk koporsóját a sírhoz. Confrater PINTÉR JÓZSEF SDB (1904 — 1975) Péliföldszentkereszt ősrégi búcsújáróhely a Gerecse hegy közelében. 1913-ban a Magyarországba települő Szalézi Társaság első otthona lett. Itt — a szentkereszt tövében — élt, dolgozott Pintér József, Bosco Szent János hűséges, alázatos fia. A Győr-Sopron megyei Bogyoszlón született 1904.jan.6-án, mélyen vallásos földműves családból. Édesapja kívánságára Győrbe kerül gimnáziumba. Minden vágya, hogy fia pap legyen. Sajnos 1917-ben váratlanul meghal. Feleségéhez intézett utolsó szavai: „A gyereket ki ne vedd az iskolából!“ De özvegy, beteges édesanyja nem bírja taníttatását. Haza kell jönnie. A IV.o.-t mint magántanuló végzi. Nehezen megy. Tetézi a bajt, hogy hallása romlik. Biró Imre magyaróvári piarista igazgatótól szerez tudomást a szaléziekről. 1922.febr.17-én ír a szentkereszti házfönöknek, és felvételét kéri: „Nem keresek fényt, rangot, hanem csendes, Isten dicsőségére szolgáló munkát ... “ Itt végzi el az V. osztályt, majd 1923 nyarán novicius lesz. Az újoncév elteltével leteszi első fogadalmait. 1925-ben Rákospalotán megnyílik a Clarisseum. Itt a növendékek felügyelője és a meginduló oratóriumi életben is segít. 1928-ban felvetetik bejáró tanulóként a budapesti Pázmány Péter Egyetem hittudományi karára. Kiváló professzorok tanítják. Legszívesebben dr. Mihályfy Ákost emlegeti, akitől a szent liturgiának nem csupán szabályait tanulja meg, hanem szeretőiét is magába szívja. 1932.jún.29-én szentelik pappá Vácott. Első miséjét szülőfalujában mutatja be: az egyszerű falusi házból miseruhába öltözötten, édesanyja áldásával indul a templomba. Elöljárói Rákospalotán a Don Bosco nyomda vezetőjévé teszik. Kitűnő üzleti érzékkel lát munkához. Egyre erősödő fülbaja miatt mégis felmentik munkaköre alól, és Szentkeresztre helyezik. És most átadjuk a szót temetési miséje szónokának, dr. Edelényi István rendtársának és több éven át munkatársának: „Élete, munkája egybeforrott Péliföldszentkereszt búcsújáróhellyel, Krisztus keresztjének tiszteletével. Innét indult el szalézi papi élete. A Szent Kereszt árnyékában készülődött a szerzetesi életre, és ott tanulta meg, hogy áldozat nélkül nincs eredményes apostolkodás. Papi életének munkája csaknem kizárólag Szentkereszthez kapcsolódik. 43 éves papi működéséből 37 évet Szentkereszten töltött. Természetes tehát, hogy magába szívta Krisztus Keresztjének tanítását, szellemét, és az töltötte be gondolatvilágát, munkálkodását. Itt lett ő Szentkereszt apostola. Nemcsak akkor, amikor a búcsúkat készítette elő és vezette le, hanem akkor is, amikor a gyóntatószékben intett, vagy a szertartásokat végezte, vagy a liturgiát tanította a Szalézi Hittudományi Főiskolán. 101
