Szolgálat 28. (1975)
Halottaink - Dr. Köller József prelátus (Dr. Rácz I.)
nemcsak érdekelte, mint a nagy titok, hanem bizonyos értelemben vonzotta is. Ez nem volt nála az öregek lemondása, hiszen energiáit tekintve fiatalos maradt mindvégig, hanem a „túlsó part“ vonzása. Persze ő is vallotta a harmadik infarktus nehéz pillanataiban: „az ember soha sincs egészen készen rá“. így érte az agyvérzés július 11-én délután. Breviáriumában fel volt jegyezve aznapi miseintenciója, és a szalag a Hóra media-t jelezte. Féloldala megbénult, beszélni nem tudott, de agya világos maradt végig. A vigasztaló és bátorító szavakat leintette, jelezte, hogy indul. Egy hónapig nézte az innsbrucki klinika betegszobájából a Nord- kette magas csúcsait, míg a magasságok magukhoz nem vonták, aug. 12-én. Kívánsága szerint a muttersi templom oldalában temettük el, sok-sok magyar pap asszisztenciájával, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a S.Maria Maggiore kanon okját. Végrendeletében mindent az Egyházra hagyott, és így búcsúzott: „Ha valakit megbántottam, bocsánatot kérek; a magam részéről mindenkinek megbocsátok, ha valaki úgy érezné, hogy megbántott. Lelkemet a jó Isten irgalmába ajánlom!“ Intimus Dr. KÖLLER JÓZSEF PRELÁTUS (1891 — 1975) Máj. 14-én temette Burgenland népe és papsága a tartomány egyik legkimagaslóbb egyéniségét, Dr. Kői I er József apostoli protonotáriust, a korábbi apostoli ad- minisztratúra provikáriusát, a pápai missziós művek ausztriai igazgatóját, az ei- senstadti székeskáptalan tiszteletbeli kanonokját, nyugalmazott eisenstadt-felsőhegyi apátplébánost. 1975.máj. 7-én halt meg váratlanul agyvérzés következtében az irgal- masok eisenstadti kórházában. Köller prelátus katolikus tanítócsaládból született 1891. márc 29-én Zemendorf (Zemenye) községben, Eisenstadt közelében. Érettségi után püspöke (Győr) a bécsi Pázmáneumba küldte, ahol tanulmányai befejezéseként a teológia doktorává avatták. A Pázmáneumhoz élete végéig hűséges maradt. Az öreg pázmániták évi találkozóira szívesen eljárt. Pappá az első világháború kitörésének évében szentelték. Rövid kápláni ténykedés után neki is frontszolgálatot kellett végeznie. Éveken keresztül tábori lelkészként működött. A háború befejezése után néhány évig még plébániai munkában volt, majd 1925-től a fiatal burgenlandi apostoli adminisztratúra titkári teendőit végezte. 1928-tól 1941-ig Kleinfrauenhaid (Kisboldogasszony) plébánosa volt, közben 1930-tól esperesként a hasonló nevű kerület élén is állt. 1932. nov. 15-én Burgenland apostoli adminisztrátora. Innitzer kardinális, bécsi érsek a provikáriusi tisztséggel ruházta fel. 17 éven keresztül látta el ezt a magas, de nem könnyű feladatot. Politikailag, gazdaságilag egyaránt nehéz évek voltak ezek, annál is inkább, mert hiszen Burgenlandban gyakorlatilag minden hiányzott az önálló egyházi adminisztrációhoz. Köller prelátus nagy lendülettel fogott munkához. Ezekben az években létesült Bécsben a tartományi szeminárium, amelynek vezetését átmenetileg a provikárius maga vette kezébe. Eisenstadtban kisszemináriumot, valamint katolikus tanítóképzőt nyitott, sőt arra is volt gondja, hogy a Bécsben tanuló burgenlandi egyetemisták megfelelő otthonhoz jussanak. Közben 1941-ben az eisenstadt-felsőhegyi plébánia vezetését is átvette, amelynek 26 éven keresztül volt buzgó lelkipásztora. Utolsó nyolc életévét az Isteni Megváltó Leányai eisenstadti kolostorában házi lelkészként töltötte. Még nyugdíjas korának megérdemelt pihenését is hasznosan akarta felhasználni. Ugyancsak kapcsolatban maradt volt plébániájával is, ahol minden vasárnap órákat töltött a gyóntatószékben. Mindenütt igyekezett értékes munkáf végezni. 1949-ben, amikor a tartomány első ízben önálló apostoli adminisztrátort kapott, Köller prelátust mégis mellőzték. Ez természetesen súlyosan érintette, de idealizmusát megtörni nem 94
