Szolgálat 28. (1975)
Eszmék és események - Missziókból - missziókról
ezelőtt nyílott meg, egy év múlva az olasz misszionáriusok is nyitottak egyet. Azután mind a kettőt becsukták, a megmaradt szeminaristákat más városba küldték. 1974-ben újra megnyitották a két papnevelőt összevonva. Most látom, mennyire kellene segíteni imáinkkal és dolgaink, nehézségeink felajánlásával. Bár én egy igen gyarló, 72 éves nővér vagyok. De azért egyedül, öt világi alkalmazottal, vezetek egy aggok és nyomorékok házát (Asilo S. Vicente). Püspök atyánk szerint, aki mindennap itt misézik, „nem vagyok öreg“. (Csak az öregek anyja.) Persze a lelkem, a szívem fiatal. A jó Isten nagyon jó hozzám. Ez év jan.24-én volt 41 éve, hogy Európát elhagytam. Júl.13-án érkeztem Rio de Janeiróba, mint missziós nővér. 21 évig dolgoztam gyermekekkel, majd öregekkel. 20 éve Sao Paulo államban vagyok. 18 évig egy elhagyatott fiúk házát szerveztem és vezettem, ugyancsak egyedül, mint nővér. Ma 3 brazíliai nővér van a helyemen. Két éve, hogy itt vagyok. Szeretem szegényeinket. Bár lelkileg keveset lehet velük tenni. De testüket gondozva — tisztaság, jó élelem, jó szó és szeretet — az elhagyatott Jézust szolgálom. Itt sok olasz, japán, német, portugál nemzetiségű van. De magyarul csak az Úr Jézussal és a Szűzanyával beszélek. Ma egy új ideált adtam életemnek: a papság megszentelődése. Ki tudja, nem jön-e majd életemnek olyan szaka, amikor csak szenvedve és imádkozva tehetek valamit értük. Brodnyánszky Györgyike FDC Asilo S.Vicente C.P.125, 1980 Assis E.S.P., Brazília + Szíves üdvözlet a Távol-Keletről! Két hónap alatt 7 tájfun rontott ránk. De mindennap kiderül újból, viharok és hullámok ellenére. Isten áldása mindig újra áttör az emberi nyomor szennyén, és bimbó, virág fakad az emberek szívében is, nemcsak a természetben. Ma kezdtük meg az ún. „aguinaldo“ (rorate) miséket. Reggel fél ötre tele volt a templom. Voltak vagy 1800-an, kicsik-nagyok, öregek, fiatalok, sok férfi és legény. Sokan kint szorultak. 4.15-6.45-ig gyóntattam. Hárman csináltuk. Egy páter megtartotta az ünnepélyes rorátét. A laikusok segítenek kiosztani a szentáldozást. Ez most mindennap így megy karácsonyig, amikorra a szíveket egészen el kell öntenie a világosságnak. Ne maradjon tüske szívetek jászolában: sok jó ember van még, aki erős hittel és vidáman járja az üdvösség útját. Nagyszerű menet, élén a jászolban fekvő Istengyermekkel és a kereszten függő Megváltóval. Isten örök szeretetének diadalmenete. Sok szegényen segíthettem, különösen gyerekeken. Ha a szegény kunyhókba látogatok, nem tudok kiegyenesedni. Kicsi kunyhók — nagy nyomor. Egészségem? Rosszabb is lehetne, mondja az optimista. Visszérgyulladásom volt stb., de minden orvosi felügyelet alatt van. 4 hónapig a spirituálist kellett helyettesítenem egy szemináriumban. Dec. 2-án ismét visszatértem a Jézus Szívé-plébániára. Mi misszionáriusok katonák vagyunk: kiki a maga helyére. Európai testvéreinknek sincs könnyű dolguk. De Isten áldása nincs messze. Csak irtsuk ki a bozótot, és áttör a világosság! Imádkozzatok értünk is a messze távolban. Ennek az imának kettős értéke van: nekünk és nektek. Mindnyájatokat üdvözöllek és megáldalak a Távol-Keletről Rácz János SVD Christ the King P.O.B.1375 Manila, Philippines + Szeptember 17-én, Szent Ferenc Atyánk stigmáinak ünnepén fogom ünnepelni az aranyjubileumot a ferencrendi Mária Misszionárius Nővérek rendjében. Szeretném, ha azon a napon a Tisztelendő Atyák megemlékeznének a szentmiseáldozatban csak egy fohásszal, ha lehet, hogy az Úr Jézus adja meg a végleges kitartást a szerzetes77
