Szolgálat 28. (1975)
Eszmék és események - Missziókból - missziókról
Testvéreim! Ha mindezt meggondoljuk, elég okunk van bekapcsolódni abba a nagy háláiméba, amelyet ebben az eucharisztikus lakomában ünnepiünk. A vetés — az ige és a szentség — isteni erejű. Kedvezőtlen feltételek között is nő. Vértanúk és hitvallók vógeláthatalan serege, a tanúk felhője bizonyítja. Beállunk sorukba, és együttesen, teli reménnyel járjuk velük útjukat: az Egyház jövőbe vezető útját. A jövő pedig mindig Istené. Ámen. MISSZIÓKBÓL — MISSZIÓKRÓL 1975.dec. 18-án visszajöttem mindenki örömére. Azóta belevágtunk a nagy munkába. A „Misereor“ egy bizonyos összeget küldött egy nagy szállóterem építésére. Azután nem lesz probléma távoli szegény diáklányainknak. A vasszerkezeten és cementen kívül mindent helyben kell elkészítenünk. Sokat jártam az erdőben fát venni, követ faragtatni. Sajnos a magunk csinálta téglákkal nem volt szerencsénk: amikor száradtak, éjjel egy váratlan eső jött, és 50 000 téglát elmosott. Hatezer rúpia kárunk lett vele. Hiába bánkódunk miatta, ha az Úr így akarta, majd valahol segítséget küld. Ezt reméljük. Május 1 -ét választottuk az új lányiskolánk megáldására. Mind a 18 falu elöljáróit, diáklányaink szüleit, plébániaiskolánk mind a 420 szegény diákját meghívtuk. Bennszülött kerületi esperesünk a plébánosunkkal mondta a koncelebrált szentmisét. A templom zsúfolásig volt. A szép indiai liturgia még emlékezetesebbé tette számunkra a nagy napot. Mise után hosszú körmenetben jöttek a hívek az iskola felé, kőműveseink és munkásaink az élen. Esperesünk szép beszédet mondott, kiemelve a nőnevelés és a családi élet jelentőségét és a szerény és nehéz munka megbecsülését Szent József példájára. Utána szép fogadást rendeztünk a szülök és a nép számára. Itt is díszhelyet adtunk munkásainknak. Apácatársaim virágfűzérekkel halmozták el őket. Diáklányaink szebbnél szebb énekeket és táncokat mutattak be a nagy mangófa árnyékában A falvak képviselői nevében valaki beszédben fejezte ki a nép háláját, és „kicsiny személyemnek tollat adtak a kalapomra“ ... A kalapot megtartom, de a tollat Szent Józsefnek adom, mert úgy illik. Ö csodálatosan segített a nagy munkában. Az ünnepély után mindenki megnézhette a tantermeket. Voltak olyan nénikék, akik még emeleten sem jártak életükben. Ezek úgy örültek, hogy az egyik tanteremben táncra perdültek. A lányiskolánk mögött van két nagy mangófa. Az árnyékukban szolgáltunk fel teát indiai süteménnyel közel ezer személynek. Azon féltem, hogy nem lesz elég, amikor azt a nagy sereget megláttam, de bőven jutott mindenkinek. Olyan volt az egész, mint egy nagy család, és valóban az is volt. Közben szokás szerint elénekelték a menyegzői énekeket, mert mint az esküvő az odaadás szimbóluma, az új iskola is oda van adva a nép szolgálatában. Talán kérdezik, hogy lehet annyi embert kiszolgálni. Itt csak 2-3 nagy falevél szükséges, erős fűszállal összefűzik, és megvan a tányér. Evés után összeszedik őket, és az állatok lakomáznak a maradékon. Semmi sem vész el . . . Ahogy leszállt az indiai alkony erre az ünnepélyes napra, buzgón énekeltük a Magnificatot, mert az Úr valóban csodálatosan gondoskodik a kicsinyekről, akik Benne bíznak. Már régen kellett volna írnom, de a nagy melegség! . . . Kint a folyosókon 42-44°-ot mutat a hőmérő. Az izzadástól kiütések jelennek meg a bőrön, ezer és ezer kis hólyag; amikor ezek megtelnek vízzel és felpattannak, viszketegséget és égő fájdalmat okoznak, mert a bőr nem tud megszáradni. Nekem a karomat és a lábamat nem kíméli a hőség. Már annyira oda voltam, hogy az orvos ajánlata szerint jéggel csillapítom. Ez egy kicsit segít, de nem tudom a jeget velem hordani a munkában. Tehát türelem. Majd beáll az esőzés. Azért, hogy jó esőt kaphassunk, meg kell szenvedni. * 75
