Szolgálat 28. (1975)

Az egyház szava - Egyházatyák az aszkézisről

előbb szeretett minket“; szeretetének elénk tárt példája a pecsét, amely által hasonlók leszünk őhozzá, levetve a földi ember képét és hordozva a mennyeiét. Ahogyan ő szeretett minket, úgy szeretjük mi is őt. Mert ebben „példát hagyott nekünk, hogy nyomdokait kövessük“.

Ezért mondja: „Tégy engem mimt pecsétet szívedre". Mintha mondaná: „Szeress engem, ahogy én szeretlek téged. Töltsem be eszedet, emlékezetedet, kívánságodat, sóhajaidat, nyögésedet és zokogásodat. Emlékezzél meg, ember, milyennek teremtettelek, mennyire a többi teremtmény fölé emeltelek, milyen méltóságra magasztaltalak fel, milyen dicsőséggel és tisztességgel koronáztalak meg, hogyan tettelek csak kevéssel kisebbé az angyaloknál, hogyan vetettem mindent lábad alá. Emlékezzél meg nemcsak arról, mennyit tettem érted, hanem arról is, milyen kemény, milyen méltatlan dolgokat viseltem el miattad: és lásd, nem bánsz-e gonoszul velem, ha nem szeretsz. Hiszen ki szeret téged úgy, mint én? ki teremtett, ha nem én? ki váltott meg, ha nem én?

Vedd el tőlem, Uram, a kőszívet, vedd el az összeszáradt szívet, a kö- rülmetéletlen szívet; adj nekem új szívet, húsból való szívet, tiszta szívet! Te szívek tisztogatója és tiszta szív szeretője, vedd birtokodba, tedd lakásoddá szívemet, fogadd magadba és töltsd be egészen, te, aki fölötte állsz legfölsőbb képességeimnek, és lelkem legbensejénél beljebb lakozol! Te szépek szépe, szentség pecsétje, jelöld meg szívemet képeddel, jelöld meg irgalmasságoddal, „szívemnek Istene, én osztályrészem, Istenem örökre“. Amen.

Prohászka Ottokár (f1927):

A lelkiségért meg kell küzdemünk a test győzelmes ösztönösségével előbb, a lélekre ráfestődő testiséggel azután, míg a szellemünk hatalomra jut, és nemességét, tisztaságát a legyőzött testre visszaszínezi. Nem önsanyargatásokban beteggé hajszolt szervezet, hanem egészségesen megépített szolgálatkész s a lélek igájába hajló, engedelmes, átszellemült test és e testet szüntelenül a maga eszközéül néző, őt használó, nemesítő, tökéletesítő lélek legyen az ideálunk. Lehet higiéniát űzni a lélekért, lehet testet tökéletesíteni a lélekért, lehet a test kívánta fegyelmeket munkába vinni a lélekért. Krisztus ragyogó, viruló, szépséges embertestet hordozott végig Palesztina dombjain, s megadta nekünk a mintát arra, miképp lehet a test megrongálása nélküli fegyelmet és önmegtagadást gyakorolni, mely áthárul a lélekre is. A töviskoszorút nem kell keresni, a sebeket nem kell magunkon kivésni és a keresztet nem kell hívogatni — Isten kiméri nekünk, s akkor szeretettel, bátorsággal, hálaadással kell elviselnünk. Fegyverezzük fel magunkban a vállalás és az elfogadás erőit, üzenjünk háborút vágyaink egész seregének: a lélek tud válogatni, mert természetfeletti szellemi gravitációval érzi, merre van felfelé. Küzdjünk erővel és érzékenységgel a belső harmóniáért, a harmónia közel van, és Isten lelkünk bejáratánál vár.

64