Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Miért nem tetszik az aszkézis?
TANULMÁNYOK Alszeghy Zoltán MIÉRT NEM TETSZIK AZ ASZKÉZIS? A címben felvetett kérdésre látszólag világos a válasz: az aszkézis nem tetszik, mert olyan mint a fogorvos fúrója, hasznos, talán szükséges, de kellemetlen. Ez a felelet már csak azért is meggyőzőnek tűnik, mert lehetővé teszi, hogy megmagyarázzuk, miért van tűnőben a hagyományos aszkézis annyi gyakorlata: az emberek igyekeznek kibújni a terhes kötelezettségek alól. A megoldás egyszerű, de nem egészen kielégítő. Nem magyarázza meg, hogyan lehetséges, hogy itt hányód<ik körülöttünk elég nagy számú fiatal, akik szinte irtóznak a polgári élet kényelmes berendezésétől, hozzátartozóikat és jómódú otthonukat elhagyják, nélkülözések között, teljes létbizonytalanságban sodródnak (vagy, ha úgy tetszik, csavarognak), a csoportok között felszikrázó összeütközésekben komoly veszélynek teszik ki magukat, néha hónapokig is követik egy-egy távolkeleti vallásos mozgalom előírásainak egy részét, de tekintetbe se veszik annak a lehetőségét, hogy a keresztény aszkézis valamelyik tanácsát magukra nézve mérvadónak ismerjék el, pl. hogy igyekezzenek mértékletesen élni, vegyék tekintetbe embertársaik igényeit, végezzenek rendszeres munkát stb. Sőt van, ami még inkább gondolkodóba ejt. A mai világban él sok mélyen hívő keresztény, aki nagy, fájdalmas áldozatra is kész a hitéért, felebaráti szeretetből, hivatásbeli kötelességei kedvéért, de süket az aszkézis követelményeire: nem hajlandó rendszeres limagyakorlatokat végezni, hallani sem akar arról, hogy akkor is lemondjon egy-egy megengedett örömről, mikor a lemondás közvetlenül nem „hasznos" valakinek, vagy hogy olyankor is tegye a jót, mikor nincs rá „kedve“, azaz mikor nem viszi erre valami benső spontán hajlam. Az ilyen jelenségek láttára felvetődik bennünk a gondolat, hogy talán vannak olyan emberek, akiknek nemcsak azért nem tetszik az aszkézis, mert kellemetlen, hanem azért sem, mert nem látják értelmét, hasznát, szükségességét. Ez a felelet természetesen nem oldja meg problémánkat, hanem csak szélesebb látóhatárba helyezi. Az eredeti kérdés most már új formában jelenik meg: hogyan lehetséges, hogy hivő keresztények nem érzik magukra nézve kötelezőnek vagy legalább bizonyos fokig mérvadónak azt a magatartást, amiben a századok folyamán a keresztény élet követelményei kijegecesedtek? 5
