Szolgálat 28. (1975)
Az egyház szava - A Szentatya beszéde a jún. 29-i papszentelésen
domborodnia a pap alakjában, mint valaha. Szolgálatát világosan természet- fölötti, érzékeny és gondos szeretet jellemezze, különösen a társadalmi igazságosság hathatós előmozdítása terén, a keresztény szociológia szelleme és formái szerint, amelynek ihletét és erejét az Evangéliumból és az egyházi tanítóhivatal iskolájából, nem pedig a keresztény szellemtől idegen más forrásokból kell merítenie: „Krisztus szeretete sürget minket“ (2Kor 5,14). Ezt semmi más ösztönzés nem tudja helyettesíteni és felülmúlni. „Emeljétek föl tekinteteteket — mondjuk hát nektek magának Krisztusnak szavaival —, és nézzétek a mezőket: már fehérlenek az aratásra“ (Jn 4,35). Prófétai hangsúllyal merjük elétek tárni azt az apostoli kilátást, amely mindegyiketekre vár: A világnak szüksége van rátok! a világ vár benneteket! Még koronkénti ellenséges kiáltása fe azt árulja el, hogy kínozza az igazság, az igazságosság, a megújulás éhsége, és ezt csak a ti szolgálatotok elégítheti ki. Tanuljátok meg, hogy hívásként fogadjátok még a szemrehányást is, amelyet a világ talán — és sokszor igazságtalanul — az Evangélium hírnökének tesz! Tanuljátok meghallani a szegény nyögését, a gyermek ártatlan gügyögését, a fiatalság gondterhelt kiáltását, a fáradt munkás jaját, a szenvedő sóhaját és a gondolkodó bírálatát! Ne féljetek soha! nolite timere! ismételte az Úr (vö. Mt 10,23; Lk 12,32). Veletek az Úr (vö. Mt 28,20)! Az Egyház pedig, anyátok és tanítótok, támogat és szeret benneteket, és várja, hogy Krisztus hűségetek és tevékenységetek által folytassa üdvösségének építő művét. Befejezésül a pápa Szent Péter sírja mellett az ő papi buzdítását idézte (1 Pét 5, 1-4). + Nagycsütörtök napján Zvekanovic Mátyás püspök atya megkérdezte: szeretném-e, ha a Szentatya szentelne fel a szentév alkalmából Rómában. Egy hét gondolkodás után jelentettem, hogy szeretném. A szüleim is beleegyeztek, ez azért volt fontos, mert az utat ők fedezték. A programot úgy állítottuk össze, hogy egyúttal szentévi zarándokok is legyünk, meglátogatva a négy bazilikát. Autóval már 26-án Rómában voltunk. Én a Germanicumban kaptam szállást, a szüleim pedig magánlakásban. Egész úton Dobai István gunarasi plébános kísért bennünket a püspök atya megbízásából. Péter-Pál napján du. 6-kor kellett gyülekeznünk a bronzkapu bejáratánál. Közben volt időm ismerkedni a többi szentelendővei is, a világ minden tájáról. Voltak olaszok, horvátok, németek, angolok, spanyolok, zambiaiak, argentinok, fülöpszigetiek, japánok, lengyelek stb. Hogy volt-e rajtam kívül másik magyar is, azt nem sikerült megtudnom. Megbarátkoztam egy argentin és egy fülöpszigeti papjelölttel, akikkel címet is váltottam. Ők is izgultak, akárcsak én. 360 új papot kellett volna, hogy szenteljen a Szentatya, de Millard Boyer szülei útban Rómába New York mellett repülőszerencsétlenség áldozatául estek, s otthon kellett maradnia a temetésen. A Szentatya szombat déli beszédében ezt a tragikus esetet ki is emelte. így 359-en vonultunk ki a Szent Péter térre, mindnyájan egyforma albában, karunkon a miseruhával. A hatalmas tér teljesen megtelt zarándokokkal. A kimagasló személyek és a szülők is helyet foglaltak a számukra kijelölt páholyokban, ahonnan a szertartást kitünően láthatták. Mikor a Szentatya megjelent, hatalmas tapsvihar tört ki. A szentelési mise túlnyomó részt latin nyelven folyt. A homíliában a pápa a papi hivatás három jellemvonását emelte ki. Nagy hatással volt ránk. 57
