Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Békési István: Matt Talbot hősi harca
kezébe jó könyveket. Később Dr. Hickey személyében, a Clonliffe kollégiumból, megint nagy tudású, igazi papi ember vezette a helyes úton. Munkatársai jogos követeléseit támogatta. Ha sztrájkoltak, ő is velük. Ilyenkor szinte egész napját a templomban töltötte. Mikor ott két „kegyes hölgy“, akik biztosak voltak, hogy a sztrájk az ördög műve, felhívta rá a sekrestyés testvér figyelmét, az csak mosolygott... Sztrájkoló társait a magáéból segítette, különösen a családosakat. Ö maga viszont csak akkor fogadta el a sztrájkpénzt, ha helybe hozták neki. Egyszer keményen felszólalt a családos munkások alacsony bére ellen. Az eredmény az volt, hogy a következő fizetésemeléskor őt egyszerűen átugrották. Vitás kérdésekben társai hozzá fordultak. Könyvei segítették, hogy okosan tudjon hozzászólni. Ha valamiben nem látott tisztán, megmondta: „Nem tudom a pontos feleletet, de hozatok a kérdésről egy jó könyvet Amerikából, és majd akkor válaszolok.“ Meg is tette. Ez a készséges, udvarias társ, aki munkatársai minden ügyes-bajos dolgára felfigyelt, és legalább egy résztvevő szóval, kedves érdeklődéssel iparkodott segíteni, könnyíteni, tudott határozott és komoly is lenni. Mikor egyik társa késve érkezett a munkahelyre, és az igazgató megkérdezte Mattot: látta-e, ki jött későn és ki bújt el, tisztelettel, de komolyan megmondta neki: „Tőlem ilyesmit ne kérdezzen, mert tudhatja, ilyen kérdésekre nem akarok válaszolni.“ De az illetőnek is megmondta: „Hallottad? Tartsd eszedben. Én nem hazudok miattad.“ Szabad idejében elbújt a farakások mögött imádkozni. Egyszer a tulajdonos valakit végigkalauzolt a telepen, és zajt hallva a farakás mögül, odaszólt: „Jöjj elő. Ne félj, bárki is légy.“ Matt megjegyezte: „Uram, minden tisztelettel: Még soha nem találkoztam emberrel, akitől féltem volna.“ — És amikor egyik pajtása a tulajdonost mint „mestert“ emlegette, azt felelte: „Ö nem a mesterem, csak a főnököm. Csak egy Mesterem van — az égben.“ Amellett, mint társai elmondták róla, mindig vidám volt, szívesen és jókat nevetett velük. Nagyon szerette a gyerekeket, örömest tanította imádkozni őket. Egy tüdőbajos kislány hogyléte felől mindennap érdeklődött apjától. Olyan szomszéd volt, amilyen ezer közül ha egy akad. A kutyákat is szeretettel simogatta. Sean T. O'Kelly, Írország második elnöke, akkoriban mi- nistránsgyerek Matt törzstemplomában, később megjegyezte: „Nem elég kedvesek a képei. Nagyon vonzó mosolya volt.“ Jó társaságban Apja, testvérei, pajtásai példája segítette 28 éves koráig az iszákosság útján. A példa és a társak segítő vagy rontó hatását nem kellett Mattnak könyvből tanulnia. Most lelki könyvei lettek az a baráti kör, ahol mindig tanulhatott, és néhány fillérért vagy kölcsönbe igazi táplálékhoz jutott. Aki ezzel az egyszerű munkásemberrel lelki kérdésekről kezdett beszélgetni, csodálkozva látta, 48
