Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Békési István: Matt Talbot hősi harca
habitusában odasietett egy dominikánus, és feloldozta, szent kenetet adott neki. Majd jött az orvos, és megállapította, hogy halott. Megérkezett a mentőkocsi, és mert senki sem ismerte fel a köréje csoportosulok közül, elvitték. (Cím nem volt nála. A zsebében lévő imakönyv és szentolvasó nem „különös ismertető jelek“ egy vasárnapi dublini utcán.) Amikor a holttestet levetkőztették, jött az első meglepetés. Vezeklő vasláncot találtak a halotton. Egy nagyobb, erős lánc a test körül. A karján és a lábszáron a térd alatt másik, könnyebb lánc. A másik karon kötél ... Ki ez a középkori vezeklőeszközöket hordó halott, akiknek egyszerű ruhája és holtteste makulátlan tiszta? Apja fia Aki közelebbről megismerte az íreket, újra meg újra fel kell, hogy vesse a kérdést: mi ennek a népnek a titka? Az ír nép ereje: az ír édesanyák. így volt ez Taíbotéknál is. Tizenkét gyereket szült férjének, Charlie-nak a derék Elizabeth, és kilencet fel is nevelt. Hogy húsz év alatt 11 esetben költözködtek, az elárul valamit a ház urának jelleméről is ... Alapjában jó ember és derék munkás volt, de az ital rabja. Az apró termetű, nagyhangú és nagyivó apa mellett a fiúk is korán azok lettek. Az örökösen osztozó, részeges sereget mégis rendben tartotta valahogy a derék édesanya. Matt 1856. május 3-án született Dublinban. Iskolázottsága gyorstalpaló tanfolyam volt, — csak egy évig tartott a vallásos alapvetésre és a híres három „R“-re (writing, reading, reckoning) szorítkozó iskola. írni, olvasni, számolni úgy-ahogy megtanult. A derék iskolatestvérek iskolanaplója szerint abból az egy évből is sok napot mulasztott. Tizenkét éves volt, amikor dolgozni kezdett. Egy borpalackozó üzletben igazán könnyű volt az ivás inasiskoláját sikerrel elkezdeni. El is kezdte. Később édesapja munkahelyén, a dublini kikötőben kifutófiú lett. Egy shillinget adott keresetéből édesanyjának, a többit elitta. A többiek is így tettek. Ha pénzük nem volt, vártak a kocsma előtt, míg jó barát, jó cimbora nem jött, aki fizetett nekik egy-egy pohárral. Ha valami alkalmi munkával pár shillinget szereztek, azt újra elitták. Volt, hogy munkájukért — például kitakarították a kocsmáros istállóját, ólját — nem pénzt kaptak, hanem valami természetbeni juttatást. Valamelyik eladta, és újra volt egy kis pénz az italra. Megesett, hogy Matt a csizmáját is zálogba tette, és mezítláb somfordált haza. „Bocsásson meg neked az isten, Matt“ — mondotta édesanyja, amikor a heti shillinget leadta a „koszt és kvártélyért“. „így kell bánni az édesanyáddal?“ Gondolom, az anyai panasz igazi értelme: „Ne verjen meg érte a jó Isten!“ Az ír történelmet kell ahhoz ismernünk, hogy az ital átkának az igazi okát megtaláljuk. Mi marad egy népnek, mikor idegen lesz saját hazájában, és szolga apái földjén? A nyomor — és a nyomorban vigaszul, bódulatul az ital. A negyedmilliós Dublinban 1865-ben 16 192 volt a részegség miatt le44
