Szolgálat 28. (1975)

Aszkézis?

ASZKÉZIS?

A felnőtt keresztény egyik legmélyebb élménye az, amikor megsejti, mennyire szereti őt Isten Krisztusban. Ennek bűvöletében teljes lélekkel csak Istenért akar élni, s másoknak is hirdetni akarja Istennek ezt a megdöbbentő szeretetét. De veszélyes pillanat áll be, amikor érzi, hogy akármilyen mély is benne ez az élmény, begyökerezett karaktere nem változott meg. Szenvedélyei, törekvései a lenyűgöző találkozás ellenére tovább élnek, és mint hamu alatt lappangó parázs, a következő percekben, órákban újra fellángolnak. Szinte kétségbeesve tapasztalja, amit már az ókor költője is felpanaszolt: „videó meliora, proboque, deteriora sequor“ (Ovidius) — látom és helyeslem a jót, mégis a rosszat követem.

Hogy lehet ezt a sokszor forrongó, szenvedélyes embert minél inkább Isten eszközévé átformálni? Vagy hogyan tudjuk a már csak pislákoló mécsest újra fellobbantani? — Az ember igazi válasza Istennek a napi élet egyszerűségében kell, hogy megnyilvánuljon. Az életet élni, gyakorolni kell. Nemrégen, pár évtizede még az ún. aszketikus irodalomban, az aszketikus szerzőknél kerestünk útmutatást. Hiszen a szó maga is „gyakorlást“ jelent. De ma mintha másként lenne. Nem idegen maga a szó is a mai embernek? Nem tapasztalunk krízist az aszkézis terén is? Milyen módon találunk kiutat? Ehhez próbál adalékokkal szolgálni e füzetünk.

A szám több tanulmánya utal az aszkézis mai válságára. „Nem nagyon lesújtó, pesszimista látványt nyújt az aszkézist ellenszenvessé tevő nehézségek hosszú sora?“ — teszi fel a kérdést Alszeghy Zoltán az első közleményben. „Egyáltalában nem — feleli —, sőt éppen ezeknek a nehézségeknek tárgyilagos tudatosítása szabadít meg bennünket a legkínosabb gátlásoktól.“ Még tovább menve rámutat, hogyan tetszhetik mindennek ellenére a „keserű aszkézis“. Teológiai fejtegetéseinek mintegy ellenpárja Mihályi Gilbert inkább gyakorlati jellegű tanulmánya. Elismeri, hogy a „személytelen, rutinos aszkézis nem vonzza“ a mai embert. Sok öntudatos keresztény keres azonban új utakat, megfelelő módszereket. így megértik az aszkézis szükségességét.

Az aszkézis krízisének egyik oka nem az-e, hogy a tanítással, lelkivezetéssel megbízottak nem értékelték eléggé, vagy nem fogták fel helyesen? „Amit Jancsi meg nem tanul, János lakói érte.“ Paskai László cikke elsősorban a papnevelésre vonatkozik, hogy igyekezzünk legalább pótolni a hiányokat. Ez annál is fontosabb, mivel q nem kiegyensúlyo3