Szolgálat 28. (1975)

Tanulmányok - Sántha Máté: Az aszkézis buktatói

gyalázkodó röpiratot bocsátott ki a kézből áldozok ellen; a fiatal káplán tapintatlanul és sértően nekirontott az újításokkal megbarátkozni nem tudó idős híveknek stb. — akkor sóhajtva állapítja meg, hogy, úgy látszik, a minimális tolerancia is nem közönséges önuralmat és lelkierőt követel. A tömegtájékoztató eszközök korában elvben alaposan megnövekedett ennek az együttélésinek a tere is. A legtöbb embernek pl. komoly aszkézislehetőséget jelentene az ún. harmadik világ problémaköre — azért is, mert nyomasztóan nehezedik ránk, azért is, mert áldozatra ösztönöz. De kevesen jutnak el odáig, hogy csakugyan törődnek vele.

Nem hagyhatjuk ki a mai idők aszketikus lehetőségei közül az önuralomnak azt a fajtáját, amelyet a haszontaln és fölösleges élvezeteknek való ellenállás követel meg. A kábítószerekről, alkoholizmusról és egyéb káros szenvedélyekről nem is beszélve, idetartozik mindaz, amit a kirakatok csábítására, a reklám hatására megveszünk, pedig nincs szükségünk rá; mindaz, amit „reprezentálásból“ vagy mások túllicitálásából jobbik eszünk ellenére csinálunk; a képernyőre félig-meddig figyelve elfecsérelt órák stb.stb. A reklám nagy lélektani ügyességgel és roppant hangerővel igyekszik materiális és szellemi téren is nyakunkba varrni mindent. A töméntelen ajánlat közül igazi aszkézissel kell kiválogatnunk azt, ami valóban szükséges vagy legalább hasznos. Az ún. jóléti társadalmakban egyházi részről elég sokszor hallunk erre utalást, de sajnos igen szerényen és erőtlenül. A gyakorlat pedig mást mutat. Egy német egyházi újság húsvéti számának hátsó fedőlapja egy nem éppen olcsó ital hirdetését hozta. Az egyik olvasó — méltán — kifogással élt. A szerkesztőség azzal védekezett, hogy reklámokra szükség van, mert csak így tudják tartani a lap árát — és különben is miért ne lehetne a feltámadás ünnepét egy pohárka itallal is megölni?

Az ellenkező oldaion viszont furcsa aszketikus túlzások kapnak lábra „közösségi“ előjellel, a szolidaritás nevében. A tüntetőén szedett-vedett ruhát viselő és híd alatt alvó fiataloktól addig a legalábbis kétes értékű propagandáig, amely csonttá aszott éhezők el rémítő plakátjaival igyekszik megindítani a szíveket és erszényeket, és karácsonykor sem tud mást, mint prófétai módon fenyegetőzni. Azzal indokolják ezt, hogy a mai ember csak erős hatásokra fogékony, és szem elől tévesztik, amit az orvosok jól tudnak: csínján kell bánni az erős orvosságokkal, mert a szervezet könnyen érzéketlenné válik.

B) Aszkézis a lelkiség fölépítésében: hajtóerő vagy gát?

„Senki más alapot nem vethet, mint amely vettetett: ez Jézus Krisztus" (1Kor 3,11). A lelkiéletet Jézusra alapozni annyit jelent, mint a szeretetre alapozni. Vagyis arra a jóakaratra, amely ott rejlik az ember szívében Isten és embertestvérek iránt. Szent Ágoston azt mondja, hogy „a jóakaratnak mi sem könnyebb, mint jóakaraténak lenni.“ Könnyű akkor is, ha — nehéz. „Ubi amatur, non laboratur, etsi laboratur, ipse labor amatur." Vagyis a

37