Szolgálat 28. (1975)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Miért nem tetszik az aszkézis?

reső keresztények jövőbe dalolják a mindig ősi és mégis mindig új aszkézis egyik szabályát. Érdemes összehasonlítani ezt a közösségi életmegújítást azzal a több szerzetesközösségben ma is fennálló szokással, hogy a szerzetesek a kö­zösség előtt vádolják magukat egy-egy hibájuk miatt. Közös vonás a két gyakorlatban, hogy az egyes személy a közösség erősítő hatása alatt szilárd eltökéléssel tér a jó útra. De az ősi káptalantermekben elődeink feltéte­lezték, hogy a helyes út ismeretes, meg van állapítva a hagyományokban: az egyes ember úgy újult meg, hogy elfogadta a „szabályt", tehát az eléje sza­bott eljárásmódot. Mi éppen azt igyekszünk együtt kitalálni, hogy milyen irányba akar vinni bennünket a Lélek; a mi úttörő keresésünk lehetővé teszi, hogy az utánunk jövők helyesbítsék vagy kényelmesebbre tapossák az ös­vényt. 2. — A jövő felé forduló, kutató és építő aszkétika elsősorban azt dom­borítja ki, hogy gyakorlatai a keresztény élet teljes kifejlődését serkentik és gyarapítják. A figyelem központjában tehát nem az áll, amit „tennem kell“, hanem a cél, „ami miatt" kell tennem: az üdvösség, az örök üdvösség, amely csírájában már e világon megadatik annak, aki egész szívvel keresi. Ezt az üdvösséget a hivő ember miint vonzó értéket éli meg, mint énje teljes kibontakozását, mint minden jó teljes birtoklását, mint a rmin- denségbe való harmonikus beilleszkedést, mint boldogságot. Aki az egyes aszkétikus gyakorlatokat egységben látja a céllal, ami felé vezetnek, az a gyakorlatok sürgetését nem érzi nyomasztónak, mert a kitervelt eljárások már nem tőlünk lidegen zsarnoki követelmények, amelyek kívülről törnek be tudatvilágunkba, hanem saját, akaratlanul is feltörő hajlamainknak önmagukban véve megfelelő, saját jószántunkból szívesen elfogadott posztulátumai. A két háború között a pallottinusok schönstatti központjából messze kisugárzott az ún. „organikus aszkézis“, mely pozitív módon fejtette ki, hogy az emberi psziché legmélyebb, ösztönös törekvései szervesen összefüggnek az áldozatos keresztény élettel. A mozgalom ma jogos büszkeséggel mutathatja fel azoknak a hősies fiataloknak igen jól dokumentált emlékeit, akik a nemzeti szocialista üldözés alatt előbb a munkatáborokban és a főiskolákon, aztán nem egyszer a koncentrációs táborokban, önkéntes vidám hősies­séggel, tetteikkel vallották meg hitüket. Természetesen nem szabad hami­san idillikus képet festeni annak a belső békéjéről, aki, a „szerves aszkézis" fényében, az üdvösség magától értetődő követelményének ismeri fel az önlegyőzés tengernyi mindennapos megnyilatkozását. A sebészműtét akkor is fájdalmas lehet, ha meg vagyunk győződve a hasznáról. Azonban mindig könnyebb elviselni a keresztet, mikor világosan látjuk az ésszerűségét, és önkéntesen vállaltuk, vagy legalább fogadtuk el. 3. — Az aszkézis elfogadhatóvá tételére való iparkodás csaknem mindig buzgó, gyakran nem egyesületekbe szervezett, hanem csak ä spontán barátság kötelékével egybefűzött kis közösségekben valósul meg. Mit tehet a keresz­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom