Szolgálat 27. (1975)

Marosi László: Mint patrónánkhoz, édesanyánkhoz...

.MINT PATRÓNÁNKHOZ, ÉDESANYÁNKHOZ . . .

Az alábbiakban — csak úgy találomra — egy kis körutazást teszünk néhány magyarországi Mária-kegyhelyen. Utunk során szándékosan kikerüljük az országszerte ismert nagy búcsújáró helyeket: Szentkútat, Máriabesnyőt, Máriagyűdöt stb. Inkább a kisebbek közül válogattunk néhányat.

Osli (Győr m.)

A termékeny Rábaközben fekszik, közel Kapuvárhoz. Nevét az alapító családtól kapta. Ebből a családból származnak az Ostfiak, Agyagosok és Kanizsaiak; az utolsó Kanizsai-leány, Orsolya Nádasdy Tamás nádor felesége lett.

Régi időktől eljárt már a nép Osliba a Boldogasszonyt tisztelni. Az első kápolnát a Napba, öltözött Asszony tiszteletére 1390-ben építtette Kanizsai János esztergomi érsek. Itt őrizték Mária egy csodatevő képét. Amikor a Nádasdyak a hitújítás idejében protestánsok lettek, a vallási harcok során 1572-ben a kis kápolnát feldúlták, a kegykép bennégett. De az emberek a török megszállás veszedelmei ellenére még a romokhoz is eljártak. 1644-ben a kápolnát újjáépítették. Közben a Hanság vidéke az Eszterházy család birtoka lett. Az 1683,-i nagy török- járás csaknem teljesen kürtotta a falu lakosságát, csak vagy 30-35 lélek maradt. A török és kuruc idők után kezdtek gyarapodni ismét. De közben 1690-ben nagy esemény történt: Eszterházy Pál nádor idehozta a kismartoni várában őrzött, 90 cm magas, hársfából remekbe faragott Mária-szobrot. A hagyomány szerint a Fertőn és a Hanságon átcsónakázva, karján hozta és tétté az osli oltárra. Erről tanúskodik a szobor hátlapján lévő (latin) szöveg: „A Szűz Istenanyának ezt a képét a hívek vigasztalására Kismarton várából ide Osliba hozta és fölajánlotta Estorás Pál, ugyanezen szent Szűznek legalázatosabb jobbágya, az 1690. esztendőben.“ Ezután annál buzgóbban jártak oda a hívek. A sok fogadalmi ajándék jelzi a gyógyulásokat.

1766-ban a kápolnát templommá bővítették. 1808-ig remeték gondozták a kegyképet, akkor Osli plébánia lett. Különösen nagy érdemeket szerzett a kegyhely történetében és a falu lelki ellátásában a harmadik plébános, Jáky Ferenc, aki 40 évig egyfolytában élt itt. A képet és az oltárt mindig sajátkezűleg hozta rendbe. Megtörtént, hogy Mária- ünnepeken, amikor a búcsúsok tömegesen jöttek, 24 órán keresztül egyhuzamban szolgált a templomban: gyóntatott, misézett, prédikált, litániázott, kegytárgyakat áldott meg stb. Csak a vesperás és a búcsújárók elvonulása után gondolt magára is. Még sírfeliratában is inti híveit: „Ajkaim már elnémultak, — Helyettem e sorok szólnak. — Tartsátok meg Krisztus tanát, — Szeressétek Szűz Máriát.“ (Különben

93