Szolgálat 27. (1975)
Hitter József: Bibliás szentolvasó az élő Egyházért
kísérje el papjait is a Golgotára, hogy szenvedésük árán készséges eszközeivé legyenek a megváltás művének. Ének: Jézus, világ Megváltója . . . 1,4-5. SZVU 70. III. DICSŐSÉGES OLVASÓ: A VILÁGI HÍVEKÉRT Bevezetés (a Hiszekegy előtt): „Nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk . . . Tehát mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek“ (Róm 6,3-4.13b). — A keresztséggel lettünk Krisztus tagjai, a Szentlélek templomai, „a szentek polgártársai“. Megújítjuk hitünket és Isten szolgálatára való elkötelezésünket. (A Miatyánk előtt:) „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönt van, arra legyen gondotok, ne a földiekre . . . Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva egy testben. Legyetek hálásak ... Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus, nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának“ (Kol 3,l-2a. 14-15.17). Ének: Mennynek királyné Asszonya . . . SZVU 205. 1) Feltámadott harmadnapra Jézus sziklasírj áh ól, Támadjunk fel mi is véle a lélek halálából. „Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe ... Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk . . . Mikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, s felismerték. De ő eltűnt a szemük elől. ,Hát nem lángolt a szívünk — mondták —, amikor beszélt az úton, és kifejtette az írásokat?' Még abban az órában útra keltek, s visszafordultak Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az űr, és megjelent Simonnak. Erre ők is beszámoltak az úton történtekről" (Lk 24, 13-15.30-35a). A két emmauszi tanítvány története (egyiküknek még a nevét is tudjuk: Kleofásnak hívták) tanulságos példája, hogyan találkozik a jóakaratú kereső lélek a Szentírásban és az Oltáriszentségben a meg- dicsőült ür Jézussal, s hogyan ébred föl erre benne az apostoli felelősségtudat. A keresztény Krisztus papi, prófétai, királyi hivatásának részese (LG 34-36), Krisztus férfikorának teljességére hivatott (Ef 4,13). Felelősséget hordok önmagamért, családomért, környezetemért, hazámért, az emberiségért, a helyi és egyetemes Egyházért . . . Kérek tehát felelősségtudatot a feltámadott Jézustól, nehogy Pató Pálja legyek Isten népének, hanem sugárzó lélek, az élő Istennek tanúságtevő apostola. Rajtam keresztül kell megérezniök az embereknek: Jézus él! Ének: Krisztus, virágunk . . . 1,2,7. SZVU 89. » 89
