Szolgálat 27. (1975)
Hitter József: Bibliás szentolvasó az élő Egyházért
Hitter József BIBLIÁS SZENTOLVASÓ AZ ÉLŐ EGYHÁZÉRT „Az olvasó evangéliumi imádság. Bensőleg hatásosan előmozdítja a keresztény életet és apostoli elkötelezettséget. A dicséreten és kérésen felül lényeges eleme az elmélkedés. Enélkül olyan, mint a lélek nélküli test. Ha ezt elmulasztjuk, fennáll a veszély, hogy imádkozása gépies ismétléssé válik. Természeténél fogva nyugodt ütemet kíván, lassú léptekkel való haladást. Az olvasó könnyen összhangba hozható a liturgiával. Természeténél fogva mindkettő a közösség imája, a Szentírásból meríti sugallatait, és Krisztus titka felé irányul. Az olvasó áhítatgyakorlata a liturgiából meríti indító erejét, és természetes módon ahhoz vezet vissza, ha eredeti sugallatának megfelelő módon gyakorijuk. Azonban nem válik a liturgia részévé. Az utóbbi időben bizonyos áhítatgyakorlatokat létesítettek, amelyek a szentolvasóból merítik ihletüket. Az ilyen gyakorlatok között szeretnénk felhívni a figyelmet azokra, és ajánlani azokat, amelyek az Isten Szavának közönséges megünneplésével kapcsolatosak. — örömmel vesz- szük tudomásul, hogy az ilyen gyakorlatok előmozdították a szentolvasó lelki gazdagságának teljesebb megértését“ (VI. Pál: Marialis cultus 44,46,47,48,51). A Szentatya buzdításának és a Zsinat Máriára vonatkozó tanításának értelmében a következőkben kísérletet teszünk arra, hogy a szentolvasó imádkozását jobban bekapcsoljuk a Szentírásba és az élő Egyház ügyeibe, gondjaiba. Minden titokhoz kiválasztottunk egy szentírási részt, amely az evangéliumi eseményt összekapcsolja az imaszándékkal, mintegy beleállítja az Egyház mai életébe. Ezt a tized elején elolvassuk (közösségben felolvassuk), és az üdvözlégyek imádkozása alatt „szívünkben forgatjuk“, mint a Szűzanya Fiának szavait. Az imádságos elmélkedéshez előre megadhatunk néhány gondolatot (lásd alább). Az ilyen olvasóimádkozás, megfelelő énekekkel váltogatva, jól alkalmazható szentórának, szentségimádási órának is. A teljes olvasó titkaiban itt imaszándékként Isten népének három nagy „rendjét“: a püspököket, papokat és a világi híveket vesszük sorra. (Még több hasonló is van a tarsolyomban.) örömmel ragadom meg egyúttal az alkalmat, hogy itt közkinccsé tegyem a Máriaremetén használatos ún. „remetei rózsafűzér“ régi verses szövegét. (Dallam: Magyar Cantuale 234. sz.) A bevezető és befejező szakasz: 6 81
