Szolgálat 27. (1975)
Nemeshegyi Péter: „A szép Szűz Mária" Japánban
és szórja piros, kék fénycsóváit a templom terébe. Egész nap jártam a templomot, nem tudtam betelni vele. Lassan eljárt az idő, beesteledett. Búcsúzásul még egyszer körül kezdtem járni a templom hajóját. Már borongás töltötte be a nagy teret, a magas pillérek feje elveszett a homályban. A keleti bejárat fölötti hatalmas „rozetta“ üvegablakból is már kihalt a fény. Lassan jártam pillértől pillérig. Már a főoltár közelébe, a templom nyugati részéhez értem, amikor hirtelen megtorpant a lábam. Felettem magaslott egy nagy üvegablak Mária képével: a Szűzanya egy trónuson ül, fejét kissé oldalt hajtja, és végtelenül szelíd pillantással néz le énfelém. Ezen az ablakon is már sötét volt minden, alig lehetett kivenni a trónus és Mária ruhájának formáit, de csodálatosképpen Mária arca, csak ez az arc, fénylett a lemenő nap utolsó sugaraiban. A nagy sötétségben egyetlen fény: a Boldogasszony tekintete. Hát nem ez-e életünk útjának képe? Járunk, sokszor bizony sötétben; de minden utunkon mennyei Édesanyánk szeme kísér. Jézus édesanyjáé, mindnyájunk édesanyjáé. Azért, hogy higgyük, rendületlenül — mint ahogy ő hitte —, hogy „az Isten: szeretet.“ + A mondottakból minden további magyarázat nélkül megérthetjük, hogy — véleményünk szerint — mi a fontos a nem európai népek esetében a Mária-dogmák és a Mária-tisztelet hozzáférhetőbbé tétele szempontjából. Azokról a szempontokról, amelyeket kevésbé fontosaknak tartunk, szándékosan nem szóltunk. így nem esett szó például az európai keresztények között közkedveltségnek örvendő néger, kínai, japán arcú Mária-képekről. Nem vetjük ugyan el az ilyen ábrázolásokat, de a missziók Mária-tiszteletének felvirágoztatása szempontjából nem tulajdonítunk nekik különös jelentőséget. Egyrészt azért, mert a legtöbb ilyen ábrázolás nem üti meg az egyes országok klasszikus művészetének színvonalát (ezt európaiak nem veszik észre, de az illető ország fiai nagyon is!), másrészt meg azért, mert az ilyen ábrázolások ahhoz a téves felfogáshoz vezethetnek, hogy Mária nem valóságos történelmi személy, hanem csak valami eszme jelképe. Hasonlóképpen nem tettünk említést az újkori Mária-jelenésekhez kapcsolódó kultuszokról. Igaz, hogy például a mexikói kereszténységre igen nagy benyomást gyakorolt a guadalupei indián lánynak megjelent Mária tisztelete; igaz az is, hogy az újabb és legújabb európai Mária-jelenésekkel kapcsolatos áj tatosságok (körmenetek, zarándoklatok, ünnepek stb.) a missziós országokban is sokszor nagy tömegeket vonzanak. De ezeknek az ájtatosságoknak nem ritkán erős politikai színezetük van, és gyakran olyannyira lekötik egyesek gondolat- és érzelemvilágát, hogy 79
