Szolgálat 27. (1975)
Janusz Zbudniewek OSP: Czestochowa
nővér írta nemrég, hogy este 9 órakor az otthon és külföldön élő lengyelség imában egyesülve gondol a Czestochowai Szűzanyára és egymásra. Egy magyar pap, aki nagyanyja révén lengyel származású, eltökélte, hogy aranymiséjét mindenképpen Czestochowában mutatja be. — A viszontagságos történelem során fölmerül az a mély gondolat, hogy a lengyel nemzetnek mintegy messiási rendeltetése van az európai népek között: szenvedéseivel kell hozzájárulnia a megváltáshoz. A századfordulón különleges erővel fellendült a zarándoklás, egyes ünnepeken elérte az egymilliós számot is (1910.V.22). Az első világháború után a püspökök kidolgozták az egész Lengyelországra szóló istentiszteleti rendet a zarándoklatok rendjével együtt. A második világháború ismét megakadályozta a nagyobb zarándoklatokat. A hitleristák mindent megtettek Czestochowa kisebbítésére. Említésre méltó, hogy már két hónappal a háború kitörése előtt Münchenben provokatív érmeket gyártottak: egyik oldalán a kegykép, a másikon a lengyel fehér sas látható, alatta a horogkereszttel. De a háború befejezése után a czestochowai Mária-kultusz újjászületése köszöntött reánk. A volt foglyok és a visszatelepültek elhozták a kegykép elé hálaadományaikat, kitüntetéseiket, sőt a táborok szögesdrótját is. A lengyel püspökök másodízben (1920 —1946) köszönték meg a Boldogságos Szűznek, hogy népünk megmenekült a teljes megsemmisülésből, és továbbra is oltalma alá helyezték. A Jasna Góra-i zarándoklatokat már a 15. sz. elején ismerték. A 17.sz.-ban vasárnaponként már 40-60 ezer ember is eljött, de nagy ünnepeken 150-200 000-ig emelkedett ez a szám. A 18.sz.-ban már megszámlálták az évi áldozásokat: ez 130 000 körül mozgott, de századunk fordulóján kétszeresére, majd ötszörösére növekedett. Mindig nagy népszerűségnek örvendett a gyalogos zarándoklat az ország különböző városaiból és falvaiból; ezeknek élén Varsó áll az 1974. év 14 500 gyalogosával. Az emberek egyszerűen szívük ösztönzésére jönnek. Sokszor nincs is különös kérni valójuk, elég nekik az az öröm, hogy láthatják a Szűzanya szent helyét, ott közelebb érzik jelenlétét, és megerősödve távoznak a kegyelmek helyéről. A szeretet vezéreli őket, nem az érdek! A pálosok mindig hangsúlyozták a Mária-tisztelet jelentőségét és összefogó befolyását a nemzet kulturális életére. Már a 19.sz.-ban a zarándokok számára színházi előadásokat tartottak, egyes zarándokcsoportok hangversenyeket rendeztek. Különböző előadásokat tartottak, megbeszélések folytak, sőt később filmeket mutattak be, vagy az ország nagyhírű szónokait hallgatták. Mindenekelőtt pedig gyónási alkalmat teremtettek, szentáldozást osztottak ki, bérmálást tartottak, ke- resztutat vezettek. Régebben saját nyomdájuk is volt, aminek eredményeként százszámra terjesztették a jó könyveket ég nyomtatványokat látogatóik között. 70
