Szolgálat 27. (1975)
Janusz Zbudniewek OSP: Czestochowa
Janusz Zbudniewek OSP CZESTOCHOWA A Mária-tisztelet története Lengyelországban egyszerűen azonosul a nemzet történelmével. Legendák és történeti tények, néphagyomány, irodalom, énekek szinte zavarba ejtő bősége kibogozhatatlan egységbe fonódva tükrözi egy színkatolikus nép máriás lelkületét. Sajátságos, hogy mégis alig írtak számottevő eredeti teológiai könyvet a mariológia területéről. A magyarázat egyszerű. A teológusok a vitatott kérdésekről szoktak írni. Már pedig Lengyelországban Mária tisztelete sohasem volt probléma! Még a reformáció idején sem forgott veszélyben. Mindig élő, eleven valóság volt az emberek szívében. A szerelmesek nem disszertációt szoktak egymásról írni, és az édesanyánkról nem értekezésben beszélünk! Ez a hiány beszédes: a nemzetnek a Szent Szűz iránti gyengéd, gyermekded lelkületét, vele való közvetlen kapcsolatát bizonyítja. „Serdeczna Matke“ (szívem Anyja): így szólongatják előszeretettel; de ugyanakkor mélységes tisztelettel övezik, mint „Matka Boska“-t (Isten Anyját). Hogy mennyire, azt mutatja az a tény, hogy hosszú ideig, különösen egyes országrészekben, nem használták keresztnévként a Mária nevet, legföljebb Mária Annának nevezték el lányaikat. (Ugyanakkor más nemzetek Isten szép virágoskertjének változatosságával úgy mutatják ki tiszteletüket a Szüzanya iránt, hogy egyik leggyakoribb keresztnévként szerepel.) Mikor Gonzaga Mária esküvőjét tartották IV. László lengyel királlyal (1645), a francia követ tapintatosan figyelmeztette az illetékeseket: a menyasszonynak meg kell változtatnia nevét, mert a lengyelek csak Szűz Máriát ismerik el az ország Királynőjének. A Szászországból való Mária Jozefina is visszautasította a koronázáskor a királynői címet avval, hogy az egyedül az ég Királynőjét illeti meg. A lengyelek Mária-tiszteletét igazolja a sok kegyhely is. Az ország tele van velük. Közülük világszerte ismert a czestochowai Fekete Mária. Az Istenanya ősi bizánci stílusú képét a régi hagyomány egyenesen Lukács evangélistának tulajdonította. Jeruzsálemből került volna Kon- stantinápolyba, később Oroszországba, a belzi hercegi vár kápolnájába. Valószínűleg Opolczyk László helytartó, Nagy Lajos magyar király unokaöccse vitette 1384-ben a két évvel előbb magyar szerzetesekkel megalapított czestochowai pálos kolostorba (Jasna Góra). Talán diplomáciai fogás volt ez, hogy Lajos királlyal való viszonyát megjavítsa. Bőkezű adományokkal is ellátta a szerzeteseket, és megengedte nekik a kifejezetten szemlélődő életformát, amint hazájukban is éltek. De rövidesen megnövekedett a kolostor melletti kis templom hivőserege, s a szükség a békés remetékből nagyon is tevékeny, pz emberek lelki igényei felé kitáruló rendet alakított. Ez a rendben és Jasna Góra tör68
