Szolgálat 27. (1975)

Soós Márta: Einsiedeln - Máriaremete

sárnap azonban megtelik a mintegy ezer főt befogadó templom a szentmisékre. Budapestiek, de távol vidékiek is szívesen jönnek ki, hogy részt vegyenek a szépen végzett liturgiában. Az énekes nagymise végén, a Himnusz eléneklése után előszerettel vonul a hívek egy része a kegykép elé, mintegy köszönteni, de kérni is a Szüzanyától.

Einsiedeln nagy remeteőse, Szent Meinrad (Meginrat), Nagy Károly uralkodásának vége felé született, és a reichenaui bencés kolostor tagjaként végzett tanítói és lelkipásztorkodó munkát, míg ellenállhatatlan vágytól hajtva remeteként a rengetegbe nem vette magát. Csak misekönyvét, szentírását és szerzetszabályait vitte magával. Ez 828-ban történt. Első kunyhóját az Etzel hágójánál építette; hét év múlva még beljebb vonult a sűrűbe, a mai einsiedelni templom kegy kápolnájának a helyére. De a tanácsát, imáit kérő emberek ott is rátaláltak. Jó barátságban élt a madarakkal; két fiatal hollót úgy megszelídített, hogy a kezéből ettek, s naphosszat vele voltak. Ezeknek a hűséges állatoknak a károgása hívta fel a figyelmet gyükosaira is: két elvetemült emberre, akik 861.jan.21-én, egy fagyos téli napon bunkóval ütötték le abban a hitben, hogy a remeteségben kincseket találnak.

Holttestét hazavitték Reichenauba. De szelleme és áldozata megtermékenyítette a talajt. Mindig új remeték vonultak el az erdőbe, hogy nyomdokain járjanak. 934-ben Sz. Eberhard apát leteszi Meginra- tescellában (így nevezik Einsiedelnt a legrégibb okiratok) egy bencés kolostor alapkövét. A legenda szerint 948.szept.14-én Krisztus és az angyalok szentelték fel a Szűzanya tiszteletére épített templomot, még mielőtt a püspök a szenteléshez hozzáfogott volna. Máig ez az egyik nagy búcsújáró nap. 1039-ben ünnepélyesen visszahozták Meinrad csontjait. Einsiedeln élő alapköve, első imádkozója és építője, szerzetese és tudósa a kegykápolnában talált végső nyugvóhelyre. Nagy ünnepeken fejereklyéjét nyilvános tiszteletre teszik ki.

A kolostor és a köréje épült település története köteteket tölt meg, hozzá a kolostor nagy kéziratarchívumát. Három nagy virágkora: a 10-12.század, a reformáció utántól a francia forradalomig terjedő idő és utolsó 150 év. Napjainkban 111 bencés atya, 2 klerikus, 4 novicius és 52 laikus testvér népesíti be a kolostort, ami minden eddigi létszámot felülhalad. A remekül megtervezett épületcsoport Caspar Mos- brugger testvér elgondolása nyomán épült; az építkezés száz évig tartott. (A régi templomok ötször lettek a tűzvész áldozatai.) A kéttornyos, óriási bazilikát 1735-ben szentelték fel. Freskóit jeles művészek festették.

A kegy kápolna eredetileg a Megváltónak volt szentelve. De már a 12-13. században a nép ajkán mint Mária-kápolnát emlegetik, és megkezdődnek a zarándoklatok. 1239-ben az apátság pecsétje egy trónoló Ma61