Szolgálat 27. (1975)
VI. Pál pápa üzenete - Bevezető
BEVEZETŐ „De Maria nunquam satis!“ — Máriáról sohasem elég! Duns Scotus- nak ezt a mondását az Egyház magáévá tette, és szinte a katolikus Mária-tisztelet jelszavává vált. Templomokban, útfeleken, lakásokban egyre-másra Mária-képekkel és szobrokkal találkoztunk, a vallási életben — nemcsak az egyszerű emberekében — igen előkelő helyen álltak a máriás áhítatgyakorlatok: litánia, olvasóimádkozás, búcsújárás stb. A mariológia (tudományos és népszerű) irodalmának pedig puszta felsorolása is köteteket töltene meg. És mi a helyzet ma? Mint vallásos életünk sok más pontján, itt is fokozódó zavar és bizonytalanságérzet lopózott be a lelkekbe. Sokan valahogy nem tudnak mit kezdeni Mária szerepével gyakorlati keresztény életünkben. Nem véletlen az, hogy lapunkban hat esztendő során — néhány kisebb cikkről nem beszélve — csak egyetlen komolyabb Mária-tanulmány szerepelt, az is idegen szerzőtől. A mai teológus legtöbbször vonakodva szánja rá magát erre a témára. A leggyakoribb fölmerülő nehézségek: A Mária-tisztelet sokféle gyakorlatának túlburjánzása, ha elvben nem is, gyakorlatban igenis veszélyezteti a kereszténység Krisztus-központúságát. Erre pedig ma kényesebbek vagyunk, mint valaha. — Nem egy megnyilvánulása babonás elemekkel átszőtt, vagy csodaváró hiszékenységbe, képzelődésbe torkollik. — Túlzásai elidegenítik a többi keresztény hitvallás képviselőit, s ezzel akadályává lesz az ökumenizmusnak. — A Mária-kultusz nem elég mai: zsinat utáni lelkiségünknek mások a súlypontjai. Ezekre az ellenvetésekre nem kívánunk itt részletesen kitérni. Hogy sokszor van bennük valami igazság, az tagadhatatlan. Az elvi feleletet viszont nem nehéz megtalálni a zsinati szövegekben, elsősorban az egyházról szóló konstitúció 8. fejezetében, továbbá a Szentatya „Maria- lis cultus“ kezdetű, a helyes Mária-tiszteletről szóló tavalyi körlevelében. Első két cikkünk: Farkasfalvy Dénes tanulmánya és Max Thurian- nak, a taizéi ökumenikus közösség spirituálisának elmélyedő eszme- futtatása próbálja kijelölni a megoldás pozitív útját. A Zsinat elgondolásából és mindenekfölött a Bibliából meg a keresztény hagyományból megalapozott Mária-tisztelet mindenkor egészséges, szolid, nélkülözhetetlen tényezője marad vallásosságunknak. Az igazi nehézség talán nem is annyira teológiai, mint — hogy úgy mondjuk — érzületi. Éppen mert a Mária-tisztelettel a kereszténység szívében járunk, összecsap benne mindaz, ami ma ezt a szívet megosztja. Azok, akik hagyományos formáin nevelkedtek, a vallás kedélyi elemeit, színét, illatát, otthonosságát féltik, ha ezekből a formákból egyik-másik meginog, kiesik. Ha nagyon őszinték magukhoz, talán egy kis önzést is megláthatnak ragaszkodásukban: azt várják, hogy Mária5
