Szolgálat 27. (1975)

Pálfi Géza: A napba öltözött Asszony (Csíksomlyó)

— de hitből fakadóbban, tisztultabban ma is él a ragaszkodás Máriá­hoz. Alig lehet meglátogatni úgy a kegyhelyet, hogy közben újra meg újra meg ne álljon egy hazai vagy külföldi jelzésű személygépkocsi, amelynek utasai zarándokként jöttek. És a pünkösdszombati nagy bú­csún az ország minden részéről hozzák a vonatok, autóbuszok és más közlekedési eszközök a zarándokok tömegeit, akiket már nem a meg­szokás, nem a hagyomány, hanem a lelki igény és a hit hoz Csíksom- lyóra. Természetesen a búcsújárás során időnkint felbomlik a rend. Ami­kor több tízezer ember akar a keskeny lépcsőn feljutni a Szüzanya kegyszobrához, amikor egész éjszaka vonul, nyüzsög a tömeg a temp­lomban, nem lehet a legpeldásabb rendet tartani. De vajon nem így egészen életszerű? A sarokban alvó kifáradt zarándokkal, a földre tele­pült étkező emberrel, aki mikor felébred, vagy befejezi az étkezést, folytatja egész éjszakai imádkozását. És vajon nem így volt-e a He­gyen is, ahol Urunk elmondotta a nyolc boldogságot? És vajon nem ő mondotta-e boldognak az egyszerű, alázatos, természetes embert, a tu­dós, botránkozó gőgösök rovására? A hit, ami kisugárzik, magával ra­gad. Protestáns, eléggé közömbös újságíró mondotta el, hogy élete leg­nagyobb élménye az a szentmise volt, amelyen Somlyón, a Szűzanya templomában vett részt, mert ő még ekkora hitet nem tapasztalt sehol. A kegytemplom egyszerű, szinte szegényes, mint minden ezen a tö­rök-tatár járta földön. És mint a nép, amely évezredes értékei közt őrzi az egyszerűséget, igénytelenséget, de amely mégis Mikest, Csorna Sándort, Gábor Áront, Dózsát, Tamásit és Márton Áront adta. Nincsenek a templomnak nagy értékei, drága kincsei. De ott van a mindennél nagyobb érték, a csodatevő Szűzanya kegyszobra. A szobor arcát is megkoptatta az idő. Legendák beszélnek arról, hogy az arcon látható sebek török és tatár katonák kardcsapásait őrzik. Akárcsak a népé, amely magáénak tudhatja a szobrot. De a hagyomány beszél ar­ról is, hogy ezt az arcot soha nem kell letörölni, mert nem szállja a por. Frissen ragyog mindig. A világhírű műalkotások listáján nem szerepel a kegyszobor. A vi­lág leghíresebb kegyszobrai közt sem tartják számon.. Mégis így, ko­pottságában, egyszerűségében, megviseltségében hozza hozzánk legköze­lebb a Szűzanyát, ő, tudjuk, igen közel áll hozzánk, akik időről időre hozzá menekülünk. Mert soha nem lehetett hallani, hogy ő valakit ma­gára hagyott volna, aki oltalmát kérte, és segítségért hozzá folyamodott. Félreeső, magános helyen van a somlyói szentély. A nagy nemzet­közi útvonalak messze futnak innen. De a mának csendet alig találó embere itt, a kis Somlyó hegy lábánál megtalálhatja a csendet. S ha 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom