Szolgálat 27. (1975)

Máriaföldi Ödön: Lourdes lelke - Két lourdes-i csoda (Nagy Ferenc)

Egy évig tartó ágyban fekvés után a beteg állapota változatlan. Dr. Van Hoestenberghe stalhillei orvos 1871-ben vizsgálta meg először, nem hivatalos minőségben, hanem önként, részvétből. De Ruddert igen rossz állapotban találja; a nagy tyúktojás nagyságú lábszárseb tele van barnás színű és igen kellemetlen szagú gennyel; ha az ember balkezével megfogja a lábikrát, jobb kezével pedig a lábfejet forgatja, annyira el tudja fordítani, hogy a lábsarok előre kerül, sőt még tovább is fordul; ha pedig a törött lábszárat meghajlítja, akkor a törés helyén előtűnik a négy csontvégződés; a végződések körül már nincs csonthártya, ellenben a csontvégződések szilánkosak; ha a lábszárat elengedik, leng, mint az órainga.

1873-tól kezdve Dr. Verriest feladata a beteg kezelése. Ismételten megbeszéli az esetet Dr. Van Hoestenberghével, és teljesen reménytelennek tekinti. Megpróbálkoznak újabb kezeléssel, de eredménytelenül. A beteg nem egyezik bele, hogy lábát levágják. 1874 végén Dr. Van Hoestenberghe ismét megállapítja, hogy De Rudder állapota változatlan. A törés helyén a csontvégződések közötti távolság kb. 3 cm. 1875 január közepén Dr. Verriest utoljára vizsgálja meg a beteget, és arra az elhatározásra jut, hogy a kezelést abbahagyja. Kb. három héttel a zarándoklat előtt Dr. Van Hoestenberghe meglátogatja a beteget, még- egyszer megállapítja a lábszár abnormális mozgékonyságát, anélkül azonban, hogy a kötést levenné. Apr. 2-án és 5-én szemtanúk állapítják meg a lábszár állapotának változatlanságát. A zarándoklat előtti napon, ápr. 6-án este ugyanezt a megállapítást teszi három tanú. De Rudder leveszi a kötést, és hagyja, hogy látogatói csavargassák és lengessék lábszárát. Később ez a három tanú részletekbe menő és egybehangzó tanúbizonyságot tett. Igen sok tanú látta a beteg állapotát a zarándoklat során, többek közt a vasúti őr, aki besegítette a vonatba, és a kocsis, aki Dampoortból omnibusszal Oostakkerbe szállította, és látta a lábszár abnormális mozgathatóságát.

Pieter De Rudder 1875.ápr.7-én zarándokolt el a lourdes-i Szűz oostakkeri (Gent melletti) kegyhelyére. Heves fájdalmak közepette körüljárja a barlangot a többi zarándokkal együtt; támogatják, és végül leültetik egy padra. Hirtelenül jól érzi magát; feláll, az emberek sorfala között előrefurakszik, és letérdel a Szűzanya szobra előtt. Ott döbben rá a valóságra: meggyógyultam! Egyedül föláll, háromszor körüljárja a barlangot. Azonnal de Courtebourne grófnő kastélyába viszik (a kegyhely az ő birtokán fekszik), és megvizsgálják: „A lábszár és a lábfej, amelyek pár perccel előbb még nagyon meg voltak dagadva, visszanyerték normális méreteiket; a gipsz és a kötés magától leesett; a két seb eltűnt; a törött csontok hirtelen összenőttek; két forradás mutatja a korábbi sebek helyét."

Dr. Van Hoestenberghe megállapítja és jegyzetfüzetébe felírja a teljes gyógyulást. De Rudder nem sántít. Ki lehet tapogatni, hogy a

52