Szolgálat 26. (1975)
Halottaink - Dr. László Miklós Ákos OFM (Confrater)
Dr. LÁSZLÓ 'MIKLÓS ÁKOS OFM (1900 — 1975) Ismét kidőlt egy fa Szent Ferenc „Pomeriumában“, gyümölcsöskertjében. 1975. febr.17-én P. Ákos befejezte földi életfutását, hogy elkezdje a soha el nem múlót. Életét körülbelül három egyenlő szakaszra oszthatjuk: a felkészülés, a munkálkodás és a kereszthordozás éveire. Budapesten, 1900.szept.11-én született. Középiskoláit a fővárosban végezte. Előbb az irgalmasrend tagja lett, és orvosi pályára készült. Ez irányú tanulmányokat mindig kedvelte. Majd Assisi Szent Ferenc népes családjába lépett, ahol 1929,ápr.7-én pappá szentelték. Tanulmányait Rómában, a Sant’ Antonio ferences egyetemen fejezte be. Az örök Városból azonnal a rendi filozófiai főiskola katedrájára került. Ez volt életének főmunkatere, amelyen mindvégig munkálkodott, amíg a „szamár-testvér" megengedte. A bölcselettudomány minden ágában jártas volt. Bármelyik ágát mesterként tanította. Nem rendszerező, hanem sziporkázó elme volt. Tanítványai — tudásáért — szerették, tisztelték és félték. Az előadó asztal otthont jelentett számára. Mind az iskola padjai, mind a lelkigyakorlatozó paptestvérek sorai előtt. Leggazdagabb életszakaszának az utolsó, a szenvedések évei bizonyultak. Tüdő- és szívasztma gyötörte és a kolostor falai közé szorította. Érzékeny idegzetét a hosszas betegség erősen megviselte. Azonban ilyen állapotban is órákat töltött az Oltári- szentség előtt, és naponta felajánlotta szenvedéseit saját és embertársai bűneiért. Reméljük és imádkozzunk érte, hogy az örök élet véget nem érő adorációjának részese legyen. Confrater Hibaigazítás. 25. számunk 65. oldalán tördelés után egy sor sajnálatos módon fölcserélődött ill. kiesett. „Az emberszív angyalai és démonai“ c. cikk 2. bekezdésében a 6. sor helyesen: nak a jót. Az ellentétpárok sorában találunk nem egy közös elemet is. A 96
