Szolgálat 26. (1975)
Könyvszemle - Francis MacNutt: Healing (Lelóczky Gy.)
(foglalkozásával, örömével, félelmével, vágyaival, szenvedésével stb.) szervesen belekapcsolódik az ünnepi titokba. Enélkül mindig lesz valami törés, dualizmus a hit világában és következésképpen embervoltunkban is. Bálint könyvét olvasva konkrét példákban, eleven, valós, évszázados szokásokkal látjuk illusztrálva a föntebbi igazságokat. A szerző nem érvel, nem akar meggyőzni, nem csap propagandát, nem akar tendenciózusan egy irányba vezetni. Egyszerűen feltérképezi, csoportosítja, bemutatja és ahol kell, röviden megmagyarázza a cselekményeket, szokásokat, és mindig rámutat vallásos, liturgikus vonatkozásaikra. Meglepő, mennyire bele van ágyazva népünk gondolkodása, ünneplésmódja, szórakozása, sőt még nem kívánatos babonái is az egyházi év legnagyobb ünnepeinek megszentelt légkörébe. A szerző, minden szerénysége mellett is, ékesen bizonyítja a magyar nép mélyen vallásos, intuitív lelkiségét. Már előre örülünk készülőfélben lévő, megígért új könyvének a magyar búcsújárás történetéről. Béky Gellért (Japán) Francis MacNutt OP: Healing (Gyógyítás). Ave Maria Press, Notre Dame, Indiana, 1974, 333 o. Az utóbbi évek során a katolikus egyházon belül is egyre terjed, erősödik a karizmatikus megújulás. Az egyéb karizmák, mint pl. a nyelvek adománya, prófétálás, csodatevés mellett a legvonzóbb talán az egyre szélesebb körben terjedő gyógyító szolgálat. A kérdésnek katolikus részről talán első kutatója és ma a gyógyító szolgálatnak legtekintélyesebb képviselője és terjesztője most egy kötetben foglalta össze tapasztalatait. P. MacNutt fiatal korában orvos akart lenni, és a Harvard egyetemen szerzett diplomát. Később a papi pályát választotta, neves teológiai tanár lett, sok könyv és cikk szerzője. Sem hiszékenység, sem merő hitegetés gyanúja nem fér tanúságtételének objektív értékéhez. Az ő és munkatársai tapasztalata szerint az ima hatására a testi betegségben szenvedőknek kb. a fele gyógyult meg, a lelki betegeknek mintegy 80 %-a. A karizmatikus keresztény számára az ima által való gyógyítás a hivő közösség rendes, mindennapi életmenetéhez tartozik. A gyógyulás nem más, mint a szerető Isten mindennapos működése népe körében. Különösen katolikusokat nem lenne szabad, hogy ez meglepjen: a lourdes-i gyógyulásoknak, Padre Pio gyógyításainak százával vannak tanúi, s az egyház minden szentté avatáshoz megkíván két ima által történt gyógyulást. Tehát mindez nem szenzációhajhászás, még csak nem is Isten léte melletti bizonyíték keresése a hitetlen világ felé. Isten gyógyító szándékának és gyógyító működésének ez a magától értetődő elfogadása, közvetítése tulajdonképpen a Biblia komolyan vételéből táplálkozik. Jézusnak a názáreti zsinagógában Izaiást kommentáló szavai (Lk 4,18-21), a Keresztelőnek küldött üzenete (Lk 7,22-23) azt mutatják, hogy a betegek gyógyítása lényeges része volt küldetésének. Gyógyításait „munkának“, nem „csodának“ nevezi: az üdvösség műve ez, amelyben Isten országa elérkezett hozzánk. Jézus elsősorban nem istenfiúsága bizonyításául gyógyít, hanem hogy az idők teljességében megnyilatkozzék Isten szeretete a szenvedők iránt. Márk lényegesen több helyet ad evangéliumában Jézus gyógyításai leírásának, mint a Mester szavainak, míg a „szeretett orvos“, Lukács számára fontos, hogy ezt a küldetést a tanítványok is megkapták (vö. pl. 9,1-2; 10,8-9) és — a Cselekedetek tanúsága szerint — sűrűn gyakorolták. Ellentétben az általános nézettel P. MacNutt hite az, hogy Isten rendes akarata a gyógyulás, és inkább az a rendkívüli, ha a betegség magasabb célt szolgál, és ezért ima hatására a beteg nem gyógyul meg. A szerző szerint téves az a felfogás, amely a betegséget Isten küldötte keresztnek, próbának, Isten különleges szeretete jelének tekinti. Sokkal inkább a Gonosz jelenléte a világban, s mint az( eredeti bűn következménye, olyan rossz, amelytől Jézus meg akar szabadítani bennünket. Az evangélium Jézusa soha nem buzdítja a beteget, hogy türelemmel viselje el szenvedését, hanem eltávolítja a betegséget, mint a Sátán uralma megnyilatkozását. 86
