Szolgálat 26. (1975)
Könyvszemle - Heribert Mühlen: Der Heilige Geist als Person. - Una mystica persona. (Nemeshegyi P.) - Cardinal L. J.Suenens: Une nouvelle Pentecöte? (Szabó F.)
KÖNYVSZEMLE Heribert Mühlen: Der Heilige Geist als Person. In der Trinität, bei der Inkarnation und im Gnadenbund: Ich — Du — Wir. Verlag Aschendorff, Münster 1963 (21967), 344 S. — Una mystica persona. Die Kirche als das Mysterium der Identität des Herligen Geistes in Christus und den Christen: Eine Person in vielen Personen. Verlag Ferdinand Schöningh, München-Paderborn-Wien, 21967, 629 S. A paderborni egyetem dogmatanárának e két vaskos kötete a iegjelentősebb alkotás, amelyet korunk teológusai a Szentlélek-tariról közzétettek. Mühlen professzor igen járatos a szentírástudományban, és az exegetika legújabb eredményeit használja fel. De nemcsak exegéta, hanem egyben rendkívül éleselméjű, eredeti gondolkodó is, aki a szentírástudományból, a dogmatörténetből és a modem filozófia témáiból egy egységes összképet teremt. Mühlen fenomenológikus alapon kimutatja, hogy a személy alapvető létformája az „én“, „te“ és „mi“ formájában való létezés. Ezek a fogalmak szolgáltatják számára a Szentháromság-tan alapvető kategóriáit: az Atya az isteni „én“, a Fiú a „te“, a Szentlélek pedig az isteni „mi“-személy: két személyben létező és azokat összekapcsoló egy-személy. Mühlen hangoztatja, hogy a „személy“ fogalom nem azonos „közös nevezője“ a három isteni személynek: egészen más és eredeti értelemben „személy“ az Atya, a Fiú és a Szentlélek: a Szentháromságban a személyek közötti egység is meg különbözőség is a lehető legnagyobb. Leginkább áll ez a Szentiélekre, aki egészen különleges, egyedülálló értelemben „személy". Amint a Szentlélek a Szentháromságban két személyt összekapcsoló „mi-személy“, úgy az üdvösség rendjében is ő az az „egy“, aki sokakat eggyé kovácsol. Jézust „Krisztusnak“ (felkentnek) valljuk, de Jézust senki soha olajjal fel nem kente: Jézus „kenete“ a Szentlélek (Lk 4,18). Jézusnak ez a Szentlélek által történő Krisztussá kenetése (amely a megtestesülés pillanatában, logikusan a megtestesülést követő mozzanatként valósul meg) terjed ki az Egyházra. Az Egyház tehát nem egyszerűen „a megtestesülés folytatása“, hanem részesülés Jézus messiási-szentlelkes „fel- kenetésében“. Mint ahogy a Szentháromságban, úgy az üdvösségrendben is a Szentlélek „una persona in pluribus personis“, egy személy a sok személyben: bennünk lakozása az ő sajátos létmódjának megfelelő személyes kapcsolat. Az Egyház legmélyebb titka tehát a Krisztusban élő és a bennünk élő Szentlélek egyetlenségének misztériuma. Mühlen Szentháromság-tana és kegyelemtana a görög egyházatyák, Szentviktori Richárd és a középkori ferences teológia meglátásait fejleszti tovább, és így lényegesen gazdagítja az eddig túlságosan ágostoni-tamási nyomdokokon járó nyugati latin Szentháromság- és kegyelemteológiát. Két könyve nem könnyű olvasmány, de bőségesen megéri a tanulmányozásukra fordított energiát. Nemeshegyi Péter Cardinal L. J. Suenens: Une nouvelle Pentecöte? (Új Pünkösd?) Desclée de Brouwer, 1974, 271 o. Suenens bíboros könyve bestsellernek számít: alig egy év aiatt 24 000 példányban került 3 könyvpiacra. Maga VI. Pál pápa is hivatkozott rá 1974.okt.16-án, az általános fogadáson mondott beszédében, amelyet lapunk mostani száma közöl. A belga bíborosprímás közvetlenül ismeri az 1967-ben elindult és egyre szélesebben gyűrűző (katolikus) karizmatikus mozgalmat. Könyvének célja az, hogy elhelyezze ezt a megújulást az Egyházban, megmutassa teológiai alapjait, és tisztázzon néhány alapvető kérdést. Erre annál inkább szükség van, mivel még mindig sok a zűrzavar „karizmatikus" körökben. Suenens, aki a Zsinat egyik kiemelkedő szereplője volt, megmutatja, hogy a karizmatikus megújulás gyakorlati megvalósulása a II. Váticanum új ekklezio- lógiájának és megújhodási programjának. Minden keresztény „karizmatikus" a ke- resztségi és bérmálási kegyelem erejében: a Szentlélek nem kiváltságosok monopó80
