Szolgálat 26. (1975)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

Január óta végre magam mögött hagyhattam a gimnáziumi tanárságot, és „huma­nities and philosophy“ tanszéket kaptam egy angol kollégiumban. Végre civilként újra „quasi pasztorációs“ munkát végezhetek. MANETE IN DILECTIONE MEA: qui hoc dixit, est VITA vestra! Csánó László (A fenti levél „utóirataként“ csatoljuk azt a kis imát, amely az 1966-ban Eszter­gomban szentelt papok egyikétől jutott kezünkhöz. Szerk.) Hiszem, hogy Isten nagy munkára hívott! Hiszem, a kegyelem mindenre képessé tesz! Hiszem, hogy Jézus nem hagy el soha! Bízom az Egyházban! Szeretem az embereket! Tudom, hogy szeretet nélkül semmit sem érek! Ellene mondok a papi kényelem minden pompájának! Vállalom a papi élet minden szenvedését! Akarok szent pap lenni!! LEVELEK A MISSZIÓBÓL Már 26 éve, hogy elhagytam hazámat, és 19. éve, hogy itt vagyok Paraguay őser­deiben. Mint fiatal pap jöttem ide, most meg mint tapasztalt ember állok az élet küzdelmeiben. Paraguay híres volt az indián redukciókról. Ahol mi dolgozunk, a közelben több helyen állnak az összedűlt épületek. Óriási templommaradványok, 70 m hosszú is volt, hogy mi nem mernénk ma építeni akkorát. Az első nyomda Délamerikában az indián őserdőkben állt. És a jezsuiták távozása után Paraguay megmaradt az első helyen a kontinensen. A múlt században neki volt az első vasútja, távíróvonala, nehézipara, mindenki tudott írni és olvasni, mikor a szomszéd államok minderről még csak nem is álmodtak. De akkor jött több mint száz évvel ezelőtt a nagy háború három ország: Argentina, Brazília és Uruguay ellen. A férfiak 90 %-a a háborúban pusztult. A gyerekek és asszonyok háromnegyede odaveszett. Az ország pusztaság maradt. Csak most érte el a száz év előtti létszámot. Az egész országban 24 pap maradt életben, püspök nélkül, ők is öregek, rokkantak, sebesültek voltak. (Paraguay területe 404 000 km2.) Utána jöttek a belső forradalmak, majd meg évekig háború Bolíviával. Ezek a nyomok, amelyeken mi járunk. Mikor idejöttem, kezdetben egy plébánián dolgoztam. Területe 40 km-re nyúlott, kb. 30 000 emberrel. 25 kápolna, azaz lelkipásztori csomópont tartozott hozzá. Utána Alto Paranára kerültem. Itt kb. 30 000 ember 400 km-en volt elszórva. Itt 1960-ig ma­radtam. Ekkor választották el társaságunkban Paraguayi az argentínai tartományoktól, és engem neveztek ki prokurátornak. Ebben a munkában 1969-ig maradtam, majd egy évig újra plébános lettem. Ha egy szegény koldusnak pár fillért adunk szeretetből, ez vallásos cselekedet. Ha a szegény népnek utat, iskolát ajándékozunk, amivel sok ember élete és anyagi alapja megjavul, életszínvonala emelkedik, az hasonlóképpen vallásos tett. A népek, az országok haladását szolgáló intézmények azért a missziók feladata is. Paraguay mezőgazdasági ország. Mégis élelmiszerbehozatalra van szüksége. Mi lehetne hasznosabb, mint ezen a területen segíteni az embereknek? Éppen ezért már régi tervünk, hogy mezőgazdasági iskolát nyissunk. 1960-ban vettünk egy területet, 1963-ban a Misereor segített, hogy egy épületet felépítsünk, de csak 1970-ben tudtuk az iskolát megnyitni. Jelenleg az ország legjobb iskolája. Minden .évben 40 ifjút ve­szünk fel, de 3-400-an jelentkeznek, így aztán a legjobbakat tudjuk kiválasztani. Az iskola teljesen ingyenes, internátussal. Három évig tart a kiképzés. A városból nem veszünk fel senkit. Csak földművescsaládból. — Egy másik iskolában mezőgazdasági 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom