Szolgálat 26. (1975)
Eszmék és események - „Tanúságot tesztek majd rólam“ (Egy magyar orvos élete)
Szólaltassuk meg végül leveleiben őt magát. Negyven éves távolléte alatt kötetnyi levelet írt családjának, a legmelegebbeket rajongásig szeretett édesanyjának. „A te önzetlen nagy anyai szereteted az egyedüli igazság a földön, s ez az, ami engemet lépésről lépésre vezet, mint amikor járni tanítottál. Ne aggódjál miattam és ne féltsél engemet, csak gondolj arra, hogy ha a te szereteted velem van, nekem semmi bajom sem lehet, mert az engemet megvéd mindentől, és mindenben megsegít." A honvágy, a szerettei utáni vágyakozás sokat gyötörte. Többnyire tréfás köntösbe rejti: „Hogy mit kell csinálnom otthon, már elfelejtettem. Menni a kamarába, tejfelt lopni szalmaszálon át. Aztán olyan édes tésztának valót keverni, és közben mindig nyalakodni, meg aztán mazsolaszőlőt pucolni, ezt mindent nagyon szeretnék én még újra. Szép ez. Aztán jön Mamuka a fakanállal, aztán hátamra ver. Ez szép. Olyan jól emlékszem. Szeretném megint így csinálni." Mikor 1972-ben ismét meghiúsult hazai látogatása, húgának így ír: „Ki tudja, mennyit imádkoztak értem hálásan a pulykák és a libák, hogy nem jöttem hozzád, így még élnek egy kissé tovább." — „Mennyire távol vagyunk — tör ki belőle az elfojtott érzelem — és mennyire közel, közel, mert én minden nap legalább kétszer gondolok reátok (reggel és este, amikor imádkozom érettetek, és jó napot és jó éjszakát kívánok nektek).“ Nagy szégyennek tartja, hogy vannak ott magyarok, akik már alig egy-két szót tudnak magyarul. Egyik levelében arra kéri pap bátyját, küldjön neki képeslapot a szalontai Arany-múzeumról és az iskoláról, ahol tanultak, meg rnar- gittai lapot is. Egyik legszebb önvallomását akkor írja, amikor hazulról ki akarják házasítani, és egy lány fényképét küldik el neki: „Nagyon szépen köszönöm a te jó szavaidat, és nagyon tetszett az is, hogy feleséget keresel nekem. Nagyon szép kis gyermek, de nagyon érzékeny is kell, hogy legyen, és hamar megsértődik mindenért. Egy kissé büszke és becsvágya is van, de nagyon jó lélek. Érzi, hogy ö valaki. Én meg az ellenkezője vagyok, mert nem vagyok büszke, és nem sértődöm meg semmiért sem, nem becsülöm magamat nagyra, én mindenkit tisztelek, ha szegény vagy ha gazdag, és nem érdekel semmit, ha engemet nem tisztelnek. Szeretek mindenkit, azokat is, akik nem szeretnek engem. Az én életcélom az, hogy segítsek mindenkin, és hogy örömöt hozzak oda, ahol szomorúság van, és elmulasszam a szenvedését azoknak, akik szenvednek. A reményteleneknek megadom a reményt, a kételkedőknek a hitet, a gyengéknek az erőt. Nem érdekel engem, mit gondolnak rólam, nem törődöm vele, ha nem becsülnek meg. így élek én itten nyugodtan az én lelkiismeretemmel.“ Az idő múlását ő is érezte, bár nem ért rá törődni vele: nappal betegei után járt, s ha este fáradtan hazatért, édesen aludt reggelig, ha ugyan a betegek hagyták, mert ágya mellett ott állt a telefon, és gyakran éjjel is fölverték. Szegény betegeitől nemcsak hogy pénzt nem fogadott el, de még a gyógyszert is ő vette meg nekik. Halála után 4 nagy zsák gyógyszert szedtek 5 65
