Szolgálat 26. (1975)
Eszmék és események - Hogy ismerkedtem meg a karizmatikus mozgalommal? (Vajda Tibor)
értik!) Nem tett jó benyomást rájuk. A Szentlélek nem akarta őket segíteni, mert lelkűk még nem volt kész a kegyelmek befogadására. Imádkoztam magam is, és imádkoztak is felettem, hogy megkapjam a gyógyítás adományát, amelyre a szegény hegyilakók között nagy szükségem volna. Nem kaptam meg. Egyszer sem tudtam senkit sem meggyógyítani (pedig mennyire szerettem volna, pl. egy szinte bénává és némává lett katekistanőmet, vagy egy szegény vak asszonyt!). Legyen minden úgy, amint az Úr akarja. De felhozhatok ezzel kapcsolatban egy érdekes esetet. Amikor P. Zsámár betegsége utolsó hónapjaiban már egyáltalán nem tudott enni, egy karizmatikus közösség imádkozott érte. Imájukra az volt a felelet, hogy két hétig képes volt táplálékot venni magához. Sem előtte, sem utána. Abban a levélben, amelyben P. Palm rendtársunk közölte velünk, hogy imádkoztak érte, többek között ez áll: „Senki sem tudja, kapott-e valami karizmát Jézustól a Szent- lélekben, ameddig nem próbálja használatba venni. Én nem tudtam, hogy birtokolom a nyelvek adományát, míg valaki, aki hallotta a dadogásomat, meg nem mondta, önben talán megvan a gyógyítás adománya. De akár megvan, akár nem, Jézus mindig tehet csodát általunk, amikor csak akar, ha készen állunk, hogy közreműködjünk vele.“ Ilyen karizmatikus imaközösség akárhol alakulhat. Ha a Szentlélek akarja, majd megkapják a Benne való keresztség nagy adományát és talán más adományokat is. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy az első pünkösd adományait mi is megkaphatjuk. De nem kényszerítünk senkit. Aki nem akar velünk tartani, imádkozunk érte, de nem kritizáljuk, és főleg nem vetjük meg. (Nincs igazi karizmatikus, aki kevély lenne.) Kérünk imákat a karizmatikusokért és mindazokért, akiket az Úr karizmatikusnak választott ki, de nem tudnak róla, vagy nem akarnak tudni. Vajda Tibor + A katolikus karizmatikus mozgalom mintegy 10 000 résztvevője pünkösdkor gyűlést tartott Rómában. Az összejövetel koronája hétfőn délelőtt a Szent Péter-bazilikában tartott ünnepélyes liturgia volt. Suenens bíboros a konfesszióoltárnál koncelebrált szentmisét mutatott be, a hivősereg lelkes énekétől kísérve. Különböző nyelveken énekeltek, olvasták fel az imákat és olvasmányokat. A bíboros homíliájában, szintén különféle nyelveket váltogatva, üdvözölte a mozgalom résztvevőit, imára és szemlélődésre buzdította őket, majd azt hangsúlyozta: őrizzék meg érintetlenül Mária és az apostolok hitét. Boldogok, akik magának Istennek a szívével szeretnek! — mondotta még a belga bíboros, idézve az arsi plébános szavait: „A világ azé lesz, aki elsőnek szereti.“ A Szentlélek tágítsa ki szívünket a világ és az Egyház fájdalmainak mértéke szerint! — A mise fél tizenkettőkor véget ért; a közösség bibliai olvasmányokat hallgatva és énekelve várta a pápát, aki 12 után lement a bazilikába, hogy találkozzék velük. Franciául szólt a hivősereghez. Hangsúlyozta: a Szentlélek működésének igazi jele az, hogy a kongresszus tagjai az egyházon belül keresik helyüket. (Szavait többször félbeszakította a jelenlevők tapsvihara.) Az egyháznak és a világnak — inkább, mint valaha — szüksége van arra, hogy Pünkösd csodája folytatódjék a történelemben. Semmi sem szükséges annyira a mai szekularizált világban, mint 61
