Szolgálat 26. (1975)
Az egyház szava - Két régi szöveg a Szentlélekről (Farkasfalvy Dénes)
engesztelődés szentsége ajánl nekünk állandóan, hogy fölkeljünk vétkeinkből és megerősödjünk a megpróbáltatásban. A Lélek ösztönzésére fonódik fáradságosan az emberek között a feltámadott Krisztusban megígért kiengesztelődés köteléke; tetőpontja a halálon aratott végső győzelem lesz. Ez a győzelem pecsételi majd meg mindörökre a kiengesztelődött emberek egységét, gyökerében tisztítva meg a megoszlás minden lehetőségétől. Mi többre vágyhatnánk? Amit akkor kapunk, túláradóan meghaladja minden reményünket, minden várakozásunkat! Istennek semmi sem lehetetlen (Lk 1,37). A kiengesztelődés nehéz, de fölséges feladat. Minden keresztény közös felelőssége. Habozhatunk-e, hogy teljes erőnkből hozzálássunk? Nincs-e velünk az Isten az idők végezetéig (Mt 28,20)? ALLELUJA! KRISZTUS FELTÁMADT! KÉT RÉGI SZÖVEG A SZENTLÉLEKRÖL Az alábbi két szöveget mintegy ezer év választja el egymástól. Az első Lyon püspökétől, Szent Iréneusztól való, a második század legvégén íródott. A másodikat Clairvaux apátja, a ciszterci Szent Bernát írta a 12. század közepe táján. Jellemzi mindkettőt a régi keresztény idők bibliamagyarázó módszere, amely a képek gazdagságát és a költői lendület erejét éppen olyan fontosnak tartotta, mint a teológiai gondolat igazságát. Szent Iréneusz szövege valamelyest szaggatott, és számunkra talán túl tömör. Teológiai tartalmát a következő pontokban lehetne összefoglalni: 1) A Lelket Krisztus mint az egység és megújulás szerzőjét küldte. Ezt példázza a pünkösdi csoda, és megvilágítja a kenyérdagasztás hasonlata. 2) Az égből jövő Lélek hatalmasabb, mint az égből lebukó gonosz szellem. 3) Az irgalmas szamaritánus példabeszéde allegorikusán a Szentiélekre alkalmazható: Jézus először meggyógyít, aztán a Lélekre bíz minket, miközben „két dénárt“ ad át. Itt Iréneusz, az adópénz történetére utalva, a két dénár „képét és feliratát“ említi: a Lélek maga nyomja lelkűnkbe az Atya és Fiú képmását, amit aztán — egy harmadik evangéliumi szakasz értelmében (példabeszéd a talentumokról) — nemcsak meg kell őriznünk, de tovább is kell fejlesztenünk és meg kell sokasítanunk. Az utolsó sorok tömörsége csak nekünk tűnik nehéznek. Az első századok szívesen fejlesztették tovább szabad gondolatfűzéssel az evangéliumi példabeszédek témáit. Szent Bernát szövege kevesebb magyarázatot igényel. Ez a szöveg is tele van többé-kevésbé kifejezett szentírási utalásokkal: az apostoli “páncél“ hasonlata Szent Pálra utal (ITessz 5,8), az „Erős háza“ evangéliumi példabeszédből származó hasonlat (Lk 11,21), a „pokol kapui“ Szent Mátét (16,18), a 52
