Szolgálat 26. (1975)

Az egyház szava - A kiengesztelődés (Kanadai püspökök)

Az elnyomás nemcsak a börtönökben, a menekülttáborokban, a kínzó- kamrákban dühöng. Megnyilvánul más-más fokban a kisebbségekkel való bá­násmódban, az elmaradottságba szorított nemzetek sorsában, a sok-sok mil­liónyi éhezőben, az igazságtalanul deportált, szülőföldjükről kiűzött töme­gekben. 4. A megoszlás a legbensőségesebb emberi viszonyok csomópontjaira is szétágazik. Hány tönkrement házasság! A családot sem kíméli meg, amely elsődleges helye az emberi személy kitágulásának. Mind erősebbek az össze­ütközések szülő és gyermek között. Az ok nemcsak az, hogy a fiatalok láza­san keresik identitásukat, sem hogy mindenáron nagyobb önállóságra vágy­nak. Szétrobbant a világ egységes látása, és ez megsokszorozta a nézetel­téréseket és súrlódásokat szülő és gyermek között. Hasonló okai vannak azoknak a mélyreható különbözőségeknek, amelyek gyakran fölmerülnek fiatalok és idősebbek között a legégetőbb kérdésekben: melyek az emberi lét alapértékei, mi az élet értelme, hogyan kell megoldani a jelenlegi társadalom problémáit. Ezek a feszültségek néha olyan össze­visszaságot keltenek a fiatalokban, hogy egyesek teljesen irányvesztetté vál­nak a jövővel szemben. A felnőtteket is megfertőzi a környező világot tépő megoszlások ártalmas befolyása. Ürességet teremtenek maguk körül. Innen származik bizonytalan­ságérzetük, aggodalmuk, ezért találják sokszor olyan nehezen életük értel­mét. Innét jön gyakran a csüggedés, sőt a kétségbeesés fenyegető kísértése is. És van, hogy engednek neki. Megdöbbentő megsejteni tehetetlenségüket, amelyet a rájuk rontó problémák láttán éreznek. 5. A keresztény közösség sem maradt ment a megoszlásoktól. A válság, amelyet átél, nem szorítkozik a különféle keresztény hitvallások elkülönülésé­nek problémájára. A katolikusokat is mély nézeteltérések osztják meg, messze túl az egészséges és kiegyensúlyozott pluralizmus keretén. Szakadások kelet­keznek köztük, s azzal fenyegetnek, hogy elveszik egységük hitelét. 6. A megoszlás, amelynek tanúi vagyunk, nem egyik pillanatról a másikra keletkezett. Követhetjük nyomait visszafelé a múltba. De napjainkban különös élességgel bontakozik ki. Ha forrásáig akarunk haladni, végül is az ember szívében találjuk magunkat. Ott szövődnek, be nem vallott önzésünk csendjé­ben, az emberiséget szétszaggató egyenetlenségek. Senki sem tagadhatja, hogy ő is felelős részese a világunkat sanyargató sok rossznak. Ezek a megállapítások olyan helyzet elé állítanak, amely az embert lété­nek gyökerében fenyegeti. Hogyan orvosoljuk? Ezt a kérdést kellene, hogy föltegye magának minden jóakaratú ember! Sokan úgy válaszolnak rá, hogy reményüket a tudomány, a technika haladására alapozzák. Számos ember egy-egy sajátos eszmevilágban véli megtalálni a keresett megoldást. Mit következtessünk mindebből? Tagadhatatlan, hogy az1 emberek e külön­féle forrásokból, hatékony eszközöket merítenek a megoszlás elleni küzde­50

Next

/
Oldalképek
Tartalom