Szolgálat 26. (1975)

A Lélek maga jár közben értünk

„A LÉLEK MAGA JÁR KÖZBEN ÉRTÜNK“

„Legyen korunk új pünkösd, amelyben megújítod csodáidat“ — imádkozta János pápa a zsinat előtt. Nem egy mértékadó mai teológus és keresztény hivő felfogása szerint ténylegesen ezt az új pünkösdöt éljük most át. Az első pünkösdön a Szentlélek viharzúgásban, tűz képében szállt le. Nem származhat-e a Lélektől a világnak és az egyháznak ez a mai roppant nyugtalansága is? Azért, hogy újból megmozgassa, ami megmerevedett, újra felizzítsa, ami kihűlt? Nem olyan idő köszöntött-e a Lélek befolyására ránk, amikor kezdjük mélyebben megérteni a hitigazságokat, amikor a keresztények az élet minden területén erősebben elkötelezik magukat, fokozottabb a felelősségtudatuk, és ugyanakkor nagyobb a szabadságuk a személyes lelkiismereti döntésben? Az bizonyos, hogy ezzel a „pünkösdi viharral“ sem a hierarchiának, sem a hívőknek nem lett könnyebb a dolga. De érdemes meggondolni, nem hordja-e végső soron korunk mégis a Szentlélek jegyét. És ha igennel válaszolunk erre, akkor csak örülhetünk, akkor bizalommal nézhetünk a jövőbe is.

Persze a Lélek nemcsak viharban jön el, hanem leheletszerüen gyengéd érintésben is; nemcsak az egyház közösségében működik, hanem az egyes ember lelkében is. Igaz emberségünk minden gesztusa belőle való. Kereszténységünk egész értékskálája, a legalapvetőbb mozzanatoktól („Senki sem mondhatja: úr Jézus, csak a Szentlélek által“ lKor 12,3) a misztika bensőségének csúcsáig az ő támogatásával bontakozik ki. Nem szoktunk eleget gondolni erre. Azért szívesen szenteltük ezt a számunkat neki, az „ismeretlen Istennek“. Kérjük, hogy a leírt szavakon át ő indítsa belülről az olvasók lelkét.

Nemeshegyi Péter teológiai alapvetése a Biblia és a mindennapi élet képeivel igyekszik leírni a Szentlélek szerepét a Szentháromságban és az Anyaszentegyházban. Nemesszeghy Ervin e gondolatmenet második részéhez csatlakozva az értékek „hierarchiájának“ és alakulásának ma sokat vitatott kérdését veti föl, és megvilágítja a Szentlélek működését a fejlődés folyamán. J. D. Zizioulas cikke a keleti teológia szempontjait képviseli. Igaz, kicsit kemény dió. De ha próbálunk együtt haladni elmélyült elemzésével, nagyon is életszerű következtetésekhez jutunk. A keleti egyházak szava nem mellőzhető témánkkal kapcsolódban, mert szerencsésen kiegészíti a nyugati teológia inkább intellektuális és jogi irányát. Ezzel már ott is vagyunk őrsy László cikkénél, aki kedves tárgyával, a jog és Lélek viszonyával kapcsolatban ad néhány meg- gondolkoztató megállapítást a maga világos és közvetlen stílusában.

3