Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - J. D. Zizioulas: Az Egyház pneumatológikus dimenziója

24,33. Itt a „lényeg" és „esemény“ különbségét az „egyetemes" és „helyi" egyház közti különbségre alkalmazza. 14Vö. H.de LUBAC, Les églises particuliéres dans I' Eglise universelle, 1971, p. 29ff, valamint J. D. ZIZIOULAS, „La communauté eucha- ristique et la catholicité de I’Eglise“ in: Istina (1969), 67-88. 15 így egyes epiklézisek először a Szentiéleknek a közösségre való leszállását említik meg, és azután az adományokra. Még érdekesebb az a tény, hogy az egész szír keresztségi hagyomány a korai egyházban mintha a Lélek adományozását (a bérmálást) elébe tenné a víz- keresztségnek. Ez talán 1Jn 5,7-re nyúlik vissza, mint T. W. Manson véli, „Entry into membership of the Eastern Church" c. tanulmányában, in: Journal of Theological Studies, 48(1947), 25-33. 16 Pl. az ortodox egyház minden püspökszentelésben pünkösdöt ünnepel. 17 Vö. a világiak „Amen“ és „Axios“ feleleteinek jelentős és nélkülözhetetlen szerepét minden szentelésen. 18 Itt természetesen nem az egyetemes zsinatokról van szó, hanem a püspökök szinodális összejöveteleiről. (Ford.) 19 így Y. CON- GAR, „Pneumatologie et théologie de l’histoire", in: Archivio di Filosofia 1971, p. 63. 20 Az „intézmény“ és „karizma" megkülönböztetését A. Harnack olvasta bele az ősegyházba, és sok történész még mindig kritika nélkül elfogadja. 21 Csak Ágostonnal kezdett meghasadni ez az egység; talán nála tapasztaljuk a változás első jeleit. 22 Ire- neusz, Haer, 111,24,1 (PG 7,966c). 23 Vö. J. D. ZIZIOULAS, J. M. R. TILLARD, J. J. VON ALLMEN, L’Eucharistie. 1970, pp. 457. 24 A rendkívüli vagy „nem ordinált“ szolgálatoknak az Egyház szerkezetében elfoglalt helyét illető probléma nem idegen a Keletnek. A monaszticizmus jó példája annak, milyen nehézségek jelentkezhetnek ebben a tekintetben. Ugyanezt a problémát fedezhetjük föl modern ortodox lelkiségi formákban is. 25 Vö. megjegyzéseinket erről a tárgyról „Ordination et Communion" c. cikkünkben, in: Istina (1971) 5-12. 26 Ez a tipikusan keleti közeledés a Szentháromság egységének problémájához. A Nyugat inkább az isteni természet felől nézte ezt az egységet, mint az Atya személye felől. A megközelítésnek ez a különbsége talán nem volt minden befolyás nélkül Kelet és Nyugat ekkleziológiájának különbségeire. 27 Vö. Jeruzsálemi Cirill, Cat. 21,1 (PG 33,1089); Tertullianus, De Bapt. 7-8; Const. Ap. 3,16. 28 Ez a mély gondolat rejlik Hitvalló Maximosznak abban az eszméjében, hogy az Egyház katolicitását (egyetemességét) minden tagjában személyesen megtaláljuk. Myst. 4 (PG 91,672). 29 Sehol. e. h. 3,32 (PG 4.137D). L. Maximi Scholia in: Lib. de Ecles. Hierarch. Ill, 63. 30 Vö. a „Christusbild“ fogalmát W. ELERTnél, Der Ausgang der altchristlichen Christologie, 1957. 31 Y. CONGAR, Pneumatologie . . . p. 69. 32 Vö. H.U.von BALTHASAR: „Der Unbekannte jenseits des Wortes“ in: Interpretation der Welt (Festschrift R. Guardini) 1966, pp. 638-645. 33 Ez a Lelket az Ország „arrabon"-jává, foglalójává teszi (2Kor 1,22): a kifejezés egyszerre jelöli biztos bírását és várását. Ezért ezt a gondolatot nem kellene inkább a negatív oldaláról felfogni. Ugyanaz az eszme, mint az Úr várása Jel 22,17-ben, a Bárány valóságos jelenléte ellenére az eucharisztikus Asztalon, — vagy inkább éppen azért.

A cikk szerzője, Jean D. Zizioulas, 1931-ben született Görögországban, Szaloniki, Athén és Harvard egyetemén tanult teológiát. Görögországi és Egyesült Államok-beli teológiai tanári tevékenysége után 1968-70 között az Egyházak Világtanácsának a hit kérdéseivel foglalkozó bizottságában volt titkár. Azóta az edinburghi teológiai karon patrisztikát ad elő.

Megjelent németül a „Communio. Internationale katholische

Zeitschrift“ 1973/2. számában, 133-147. o. A fordítást a szerkesztőség szívességéből az angol eredeti alapján végeztük.

31