Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - J. D. Zizioulas: Az Egyház pneumatológikus dimenziója

III. Néhány zárómegjegyzés

Mindez csak néhány jelzés egy roppant jelentős tárggyal kapcsolatban. A cikk megállapításait kétségtelenül befolyásolta egy bizonyos teológiai hagyomány, amelyhez a szerző történetesen tartozik. De úgy gondoljuk: alapvető állításaiban és látásában olyan hagyományon nyugszik, amely sok századon át közös volt Keleten és Nyugaton. Megpróbáltunk túljutni azon, ami nézetünk szerint nem ehhez a közös hagyományhoz tartozik, hanem későbbi fejlődés, és eltérésre vezetett a Keleten és Nyugaton hosszú ideig közös krisztológikus- pneumatológikus szintézistől. Ezt a szintézist egyre mélyebben meg kell érteni; írásunk csupán néhány útjelzőt állított fel ebben az irányban. De ha ezekkel ráirányíthatnánk a teológusok figyelmét, milyen fontos ez a szintézis korunkban, máris elértük volna célunkat.

Ez a szintézis, amint itt főként a pneumatológia oldaláról megkíséreltünk valamennyire belehatolni, többféle tekintetben jelentős ma. Elsősorban segítségére lehet az Egyháznak, hogy szembenézzen a saját struktúrájából és intézményeiből folyó problémákkal, amelyeket modern törekvések és irányok kihívóan fölvetnek, már pedig ilyen problémák manapság mindenütt vannak az Egyházban. Másodszor némi segítséget nyújthat bizonyos teológiai problémák megoldásában, különösen azokban, amelyek Kelet és Nyugat ekklezio- lógiai párbeszédének botránykövei lettek. Úgy tetszik nekünk, a modern ortodox teológia azzal próbált szembeszállni a Nyugat túlzottnak tartott kriszto- monizmusával, hogy visszahatásképp pneumatomonisztikus hajlandóságot tanúsított az egyháztan terén. így ők válnak „a pneumatológia szakembereivé“, akikhez a tárgyra vonatkozó vitákban fordulhatunk. Cikkünk mögött az a reménység rejtőzik, hogy egy napon ez az „ortodox sajátosság“ megszűnik: beleolvad az itt ajánlott szintézisbe. Ez igazi megértést és egységet jelenthetne Kelet és Nyugat között, különösen ha ezt a szintézist nem csupán a teológiára, hanem az Egyház egész létére alkalmazzák. És ez juttat el ahhoz az utolsó ponthoz, amelyben krisztológia és pneumatológia igazi szintézisének jelentőségét látjuk az egyháztan terén.

Cikkünk alapvető állítása az, hogy ha az Egyház pneumatológikus dimenzióját igazi egységbe foglaljuk a krisztológiával szentháromsági összefüggésben, akkor ez a dimenzió két alapmozgást tár fel az Egyház létében. A Lélek egyfelől centripetális mozgást hoz létre azzal, hogy az Egyházat adott szerkezetében és azon keresztül az egység felé húzza. Másfelől ugyanebben a Lélekben az Egyház ek-sztatikussá válik, lényege szerint viszonyban áll minden mással, és átkarolja mindazt, amit az adott struktúrák nem zárnak közvetlenül magukba, sőt a teremtés egészét. Mind a kétféle mozgás egyszerre Krisztusé és a Léleké: amikor a Lélek egyszerre konkrét szerkezeti közösséggé és viszonyjellegű kozmikus eseménnyé teszi az Egyházát, ezzel az egyetlen isteni energia segítségével Krisztusnak, mindenek fejének és foglalatának egyetemességét valósítja meg. így teljesül be az isteni üdvösség29