Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - J. D. Zizioulas: Az Egyház pneumatológikus dimenziója
mint az eggyéválás felé vivő mozgást. A Lélek szabadságot ad — igen, de Istennek magának a szabadságát, az pedig nem különféle lehetőségek választását jelenti, még kevésbé a jó és rossz közötti választást, mint a bukott egzisztenciánál. A Lélek az Egyházban az önzéstől, az individualizmustól való megszabadulást adja nekünk, és ezzel megint csak egyszerre a szabadság Lelke és a közösség megteremtője. A Lélek szabadsága azt jelenti, hogy az Egyház struktúrája nem tárgyivá lett, ránk kényszerített dolog, hanem kiki saját személyiségének beteljesülése. Éppúgy, ahogyan a keresztségben és a bérmálásban minden személy teljes kereszténnyé lesz,27 ahogyan az Eucharisztiában minden áldozó Krisztus testének teljességévé alakul: ugyanebben a Lélekben maga az Egyház szerkezete minden egyes személy létének struktúrájává válik.28 3) Az Egyház mint „az igazság oszlopa“ A Lélek vezeti az Egyházat az igazságra (Jn 16,13), mégis Krisztus állítja magáról, hogy ő az Igazság (Jn 14,6). Itt megint szükség van a megfelelő szintézisre krisztológia és pneumatológia között, hogy megértsük, milyen módon „az igazság oszlopa“ az Egyház (Him 3,15). Az az állítás, hogy Krisztus az Igazság, a Lélekben már nem a tárgyi, fogalmi igazságra (a görögök „alétheiá“-jára) mutat, hanem az igazságot azonossá teszi az élettel és egyesüléssel, magának Istennek életévei és közösségével. Hitvalló Maximosz egy figyelemreméltó passzusában az Újszövetség dolgait „kép“-nek (eikón), a végső dolgokat pedig „igazságának (alétheia) hívja.29 De az „eikón" szó jelentése a görög atyák nagy hagyományában sohasem más, mint igaz valóság. Ha tehát Maximosz a végső dolgokat mondja „igazságának, azzal egyszerűen arra mutat rá, hogy ha a történelemben igazság van, csak annyiban van, amennyiben az „eszkaton" belehatol, ez pedig csakis a Lélekben történhetik. így az igazság szentségi jellegűvé válik a történelemben, megszenteléssé (Jn 17,17-19) és életté (Jn 3,21; 8,44), hiszen az Igazság Lelke a megszentelés és az egység Lelke is. Ez teszi az igazságot az Egyház misztériumának elválaszthatatlan részévé. Ha ezt az Egyház mai életére alkalmazzuk, az alábbi következményekkel jár: a) Isten igéje nem olyan értelemben igazság, mintha önmagukban tekintett mondatok vagy kérügmatikus állítások sorának az igazsága lenne, hanem úgy, mint élet és egyesülés. Az Egyház nem az igazságot tartalmazó hely vagy az igazság „letéteményezésének" a helye, hanem „az igazságból való", azaz az igazság valóságos megjelenítője éppen az által, hogy kom- múniő és közösség. Az igazságot ilyenformán nem kívülről varrják a nyakunkba, hanem egzisztenciánkból fakad, de nem társadalmi tapasztalat termékeként, hanem Isten életének szentségi megízlelésével. Az igazság mint ige és az igazság mint szentség egy és ugyanaz, b) Minthogy a Lélek igazsága nem fogalmilag kifejezhető, elménkbe férő dolog, nem lehet meghatározások korlátái közé szorítani. A dogmatikus meghatározások nem az igazság szisz26
