Szolgálat 26. (1975)
Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Változó és maradandó értékek a kereszténységben
resztény egyén életében azonban a meglett emberré válás nem következik be testi fejlődésének befejeztével, mert számára a felnőtté érés mértéke Krisztus teljessége. Ebből pedig az következik, hogy állandó változásra, állandó növekedésre, állandó reformra van szüksége. Ne gondoljuk azonban, hogy ez pusztán az egyes ember életében van így. így van a keresztény közösség, az Egyház életében is. A li. vatikáni zsinat az ökumenizmusról szóló határozatában megállapítja: „Krisztus vándorútját járó Egyházát állandó reformra szólítja, amelyre mint emberi szervezetnek mindig szüksége van. Ha tehát az események vagy az idők hatására hiányosságok mutatkoznak az Egyház szokásaiban, fegyelmében, sőt tanításának megszövegezésében (amit gondosan meg kell különböztetni a hitletéteménytől), mindezeket helyre kell igazítani a megfelelő időben“ (6. cikkely). Az idézett zsinati szöveg megállapítását kissé élesebben így is kifejezhetnénk: Az Egyház nem őrizheti meg hitének örökségét, ha nem hallja Krisztusnak állandó reformra szólító hangját, és nem hajlandó a szokásaiban, fegyelmében, sőt tanításának megszövegezésében, egyszóval egész szervezetében mutatkozó hiányosságokat helyreigazítani. A keresztény közösség egyik legnagyobb problémája mindig ez: hogyan változzék az új helyzetnek, az új időknek megfelelően, de úgy, hogy változásával mindjobban kifejezze hitének örökségét. A Szentlélek munkája Krisztus Urunk halála előtti búcsúbeszédében mondotta tanítványainak: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki mindörökre veletek marad“ (Jn 14,15-16). „Mikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanúságot tesz rólam" (15,26). „Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá. De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek“ (16,12-13). Az Úr Jézus szavai nyilvánvalóan feltételezik, hogy az apostolok közössége az ő eltávozásakor nem birtokolta a teljes igazságot. Az erősítő és vigasztaló Szentlélek fogja őket elvezetni a teljes igazságra. A kereszténységet éppen ezért nem nevezhetjük szigorú értelemben ideológiának, nem hitigazságok, értékítéletek, erkölcsi és fegyelmi szabályok merev rendszere, hanem olyan történelmi valóság, amely a Szentlélek állandó tanító, erősítő és újjáteremtő munkája által a teljes igazság felé halad. Amikor tehát elmélkedve azt kutatjuk, hogy a keresztény közösségnek hogyan kell változnia ahhoz, hogy mindinkább kifejezze a teljes igazságot Krisztusról, elmélkedésünk szükségszerűen a Szentlélekhez vezet. Vajúdásunkban maga az igazság Lelke lesz a tanítónk. A Szentlélek mondja meg számunkra, hogyan változzunk. 2 17
