Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Változó és maradandó értékek a kereszténységben

tam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az írás is mondja. Eltemették, és harmadnapon feltámadt“ (1Kor 15,3). Itt Szent Pál egy alapvető hitigazságot fejez ki, amelyet az Egyház kezdettől fogva mindmáig változatlanul vallott, és amelynek feladása az egész keresztény hitet romba dönti. Maga Pál írja pár sorral később: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél“ (1Kor 15,17-19). És azonnal hozzáteszi: „Ám Krisztus föltámadt halottaiból, mint a holtak zsengéje" (20).

Figyelemre méltó, hogy az itt felhozott példáknál a változó értékek szokásokra, bizonyos fegyelmi szabályokra vonatkoztak, a maradandó értékek pedig hitigazságokra. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a hitigazságokkal kapcsolatos tanítások mind változatlanok, és mind egyenlő fokon állnak. A Krisztus Urunk feltámadásáról szóló hitigazság például sokkal alapvetőbb, mint a tisztítótűzről vagy az angyalokról szóló tanítás. A szisztematikus teológiának éppen az az egyik főfeladata, hogy a keresztény igazságokat összefüggő rendszerbe foglalja, a belőlük levont következtetések kapcsolatait megvizsgálja, teológiailag értékelje, és ezáltal bizonyos értéksorrendbe állítsa, megkülönböztetve az alapvető, lényeges, központi tanokat a nem alapvető, nem lényeges, periférikus állításoktól. Az alapvető tanítások között vannak a szigorú értelemben vett dogmák, amelyeknek rnagvát a Hiszekegybe sűrítve a szentmisén és a keresztelés előtt közösen megvalljuk. A nem alapvető tanítások között viszont olyanokat is találunk, amelyek ugyan általánosan elfogadottak, de az ellenkező vélemény nincs kizárva, és olyanokat is, amelyek csak valószínűek. A teológia szisztematikus tanulmányozása tehát bizonyos fokig eligazítást nyújt, hogy megállapítsuk: melyek a változó és melyek a maradandó értékek a kereszténységben.

E kísérlet elégtelensége

De akármennyire szükséges is, hogy megkíséreljük az egyes keresztény tanok teológiai értékelését, végső soron nem remélhetjük, hogy minden esetben végleges megoldásokhoz jutunk, több okból:

a) A nem alapvető, időhöz kötött magatartások és értékek könnyen válnak örök, időfeletti értékek szimbólumává. így megváltoztatásuk az örök, idő felett álló értékek „megingásának“ veszélyével jár a keresztény közösség számára. Véleményünk szerint ez a helyzet a papi cölibátus esetében a római egyházban. Majdnem mindenki tudja, hogy az első keresztény közösségben a papi cölibátus nem volt gyakorlatban. Hosszú évszázadok során alakult csak ki, és a középkorban lett kötelezővé. De mivel az Istennek való teljes elkötelezettség szimbólumává vált, sokan úgy érzik, hogy megszüntetése az Istennek kijáró elkötelezettség örök értékét veszélyezteti.

15