Szolgálat 26. (1975)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Változó és maradandó értékek a kereszténységben

festészetet, szobrászatot, építészetet vallási témáival inspirálta; tanításával és a keresztény hitből fakadó é rtéks zemlél été vei valamilyen módon összefogta, eggyé kovácsolta a nyugati társadalmat. A mai korban azonban az Egyház befolyása a kultúrára és a civilizációra látszólag állandóan csökken. Az oktatás és betegellátás mindinkább kikerül az Egyház gyámkodása alól. Politikai befolyása minimális. A művészeteket és az egész civilizációt mintha sokkal kisebb mértékben inspirálná. Világnézetével nem képes egységbe fogni a különféle népeket. El kell ismernünk: ma egy pluralista és szekuláris korban élünk, amely megy a maga útján, mind gazdasági, mind politikai, mind erkölcsi téren az Egyház tanításának határain kívül.

De amikor egyesek a kereszténység jelenlegi kríziséről beszélnek, nem is annyira az Egyház befolyásának csökkenését értik, hanem a keresztény közösségen belüli forrongást. Úgy tűnik, mintha az Egyházon belül is megbomlott volna az egység: a legkülönfélébb véleményeket lehet hallani püspököktől, papoktól, világi hívektől teológiai, erkölcsi és liturgikus kérdésekben. Egyes teológusok csalhatatlannak hitt hitigazságokat kérdőjeleznek és vitatnak meg, a vita hevében pedig elfelejtkeznek a keresztény magatartás legalapvetőbb szabályairól. Papok és szerzetesek nagy számban hagyják el hivatásukat, és szinte minden szerzetesrendnél és lelkipásztori intézménynél komoly problémává lett a hivatások utánpótlásának elégtelensége. Természetesen az aggasztó jelek mellett biztató jelek is mutatkoznak: liturgikus megújulás, szabadabb légkör az Egyházon belül, a különböző keresztények ökumenikus mozgalma stb. De sokan úgy érzik, mintha az aggasztó jelek túlsúlyban lennének.

A kérdés felvetése

Bizonyos kiábrándulás figyelhető meg azoknál is, akik az utolsó vatikáni zsinat határozataitól sokat vártak. Egyesek ugyanis azt hiszik, hogy a zsinati reformokat az Egyház vezetői csak kelletlenül, kishitűen, félmegoldásokat alkalmazva próbálják a gyakorlatban megvalósítani. Vagyis úgy gondolják, hogy kevés és túl lassú a változás. Ugyanakkor mások számára az életbe léptetett reformok máris túlmennek a megengedhető határon. Szélsőséges csoportok alakulnak a hívők közösségén belül, és feladatukul tűzik ki a szervezett ellenállást minden változással szemben. De mellettük megtalálható egy nagyobb réteg, amely őszinte aggodalommal figyeli a változásokat, és azokban vallási életének bizonyos elszegényedését és kiüresedését éli át. A zavar egyik oka, hogy kevesen látnak világosan. Kevesen tudják megítélni a különbséget a kereszténységben található lényeges és nem lényeges elemek között. Éppen ezért tegyük fel most világosan a kérdést: Mik a változó és mik a maradandó értékek a kereszténységben? Azonnal meg keli jegyeznünk, hogy itt az „érték“ szót egészen általános értelemben vesszük; nem szűkítjük le pl. az erkölcs vagy esztétika területére, nem állítjuk szöges ellentétbe a „tényekkel“, mint ahogy az értékítélet és tényítélet radikális különbségét

13