Szolgálat 25. (1975)
Halottaink - Boldizsár József Zoltán (Belgiumból) - Szommer Károly (Arany Mária)
A templomi beszentelés után zenekar adta a gyászmenet ritmusát. A temető felé vezető úton mindjobban előtűntek a sík vidéket környező távoli hegyek: az Alpok előnyúlványai, keleten pedig a Lajta-hegység. Magábaszálló, imádságos néma csend ült a meneten: az elhúnyt mosolygós, szótlan jelenléte jutott ebben még utoljára kifejezésre? — eE — BOLDIZSÁR JÓZSEF ZOLTÁN Belgiumi magyar nővértől kaptuk az alábbi sorokat: Különösen értékelem a „Halottaink“ részt. A rövid életrajz magyar papjainkról, a hivatástudat, amellyel feladatukat betöltötték, felemelő. Az 1972 karácsonyi szám említést tesz az orosztonyi négyes aranymiséről, egyik a négy közül Boldizsár József Zoltán orosztonyi plébános. Kb. hét hónapra rá meghalt, 1973 februárban. Azt hittem, valaki be fog számolni az életadatairól, de még máig sem jelent meg. Én mint kaposvári plébánost ismertem (Jézus Szíve plébánia), legkevesebb 25 évet (de valószínűleg többet) töltött ott. Ö építette a plébánialakot, plébániatemplomot és a kultúrházat a különböző egyesületek részére. 1952-ben tették át falura. De a szíve Kaposváron maradt, oda is temették a templom kriptájába. 75-76 éves lehetett. A tavaszi olvadásnál tele lett a pincéje vízzel, ő maga hordta ki, megfázott, és a tüdő- gyulladás elvitte. Köszönjük a kedves nővér törődését, szívességét. Bizony forrásaink még a halálhírt sem közölték. Ezúton pótoljuk mulasztásunkat. SZOMMER KAROLY NY. PLÉBÁNOS BETEGSÉGE ÉS HALÁLA 1974 szeptemberében jelentkeztek nála aritmiás szívtünetek, amelyek eléggé igénybe vették erejét. Egyik éjszaka annyira rosszul volt, hogy kérte a betegek szentségét is. Október hónapot és november elejét kórházban töltötte Csákváron, és aránylag jól érezte magát. November elején hazajött a székesfehérvári papi otthonba, és friss munkakedvvel fogott megszokott munkarendjéhez. November végén ismét rosszullétek léptek fel, de ő tovább misézett, gyóntatott egészen dec. 20-ig. 15-én a vasárnapi misén még prédikált, de minden gondolata a Hazatérés nagy élményét próbálta ecsetelni. (Év eleje óta állandóan hangoztatta, hogy az idén „hazamegy“!) 20-án kezdődött tüdőgyulladása. Másnap már komoly láza volt, és 21-én délután már agóniás fuldoklási rohamai. Az atyák ott imádkoztak a szobájában, az orvos az ágya mellett állt, és a betegápoló nővér is ott volt. „De nehéz meghalni! Istenem, állítsd meg már ezt a rossz motort, mert nagyon nehéz!“ — hangzott ajkáról néha, ha lélegzethez jutott. Két óra múlva injekció hatására végre jobban lett. Az éjszakát elég nyugtalanul töltötte. Vasárnap reggel ismét bementem hozzá. Akkor is bágyadt volt. Megkérdeztem tőle: „Hát komolyan hazakészül, Károly bácsi?“ „Egész komolyan“ — mondta ő. Kért, hogy üljek le és imádkozzam, ő Is állandóan mondta a szentolvasót, és bár nagyon fáradtan, de sokszor ajkához emelte a kis feszületét és megcsókolta. Látszott, hogy nagyon szenved. Ekkor azt kérdeztem, elimádkozhatom-e hangosan az istenrehagyatkozásnak azt az imáját, amelyet saját gondolataival toldott meg. Igennel felelt. Erre nagyon tagoltan elimádkoztam: „Én Istenem, amikor akarod, ahol akarod, ahogy akarod, — már most teljes megnyugvással fogadom a halál azon nemét, amely Neked tetszik, az összes velejáró gyötrelmekkel és fájdalmakkal együtt. Csak a Te szeretetedben, a Te kegyelmedben, tiszta szívvel, bűnbánó lélekkel hívj Magadhoz engem. Utolsó gondolatom a Benned való hit, utolsó vágyam a Hozzád eljutás reménye, utolsó érzésem a Te szereteted, utolsó fájdalmam az őszinte bánat legyen, hogy valaha is megbántottalak. Utolsó percem pedig a teljes öhátadás legyen a Te szent akaratodnak, tökéletes szeretetből és engedelmességből, utolsó földi imádásul, elégtételül és engesztelésül. Szűzanyám, őrangyalom, védőszentjeim, ti eszközöljétek 98
