Szolgálat 25. (1975)
Eszmék és események - Az emberszív angyalai és démonai (Lelóczky Gyula)
pasztalatból kiinduló, induktív, „a posteriori“ módszerrel közelítik meg a valóságot. Óvakodjunk olyan emberektől, akiknek mindenre megvan a válaszuk. 13) A kiábrándultság ördöge és a lelkesedés angyala. Az élet nehéz; erős a kísértés, különösen életünk delén, hogy feladjuk a küzdelmet és ne próbálkozzunk tovább, csak éljünk egyik napról a másikra, és hagyjunk mindent a maga útjára. A rutin a lelkesedés halála. A lelkesedés angyala azt követeli, hogy legyünk készek újrakezdeni: ő az új indulások angyala, az újrakezdésé, új születésé, feltámadásé. Bizonyára ez az angyal várta az üres sírnál is az apostolokat. A klérus a lelkesedés intézményesítése: azért van, hogy biztasson, bátorítson, követeljen, buzdítson. 14) A gőg ördöge és az önbecsülés angyala. A gőg öngyűlöletet takar. Van olyan nevelés, amikor a gyerek azt érzi: csak akkor szeretik, ha teljesítményeket mutat fel. Nem azért szeretik, ami, hanem amit tenni képes. Következésképpen sokunknak még vallásos élete is arra a feltételezésre alapul, hogy Isten szeretetét „ki kell érdemelnünk“. Az ilyen embernek aztán óvó- eszközök hatalmas gyűjteményére van szüksége, hogy megvédje magát a bukástól, vagy megmagyarázza az előforduló bukást. Ez tökéletes szigetelt- ségre és elszigetelődésre vezethet. Az önbecsülés angyala ezzel szemben azt súgja: Te különleges, egyetlen személy vagy, nincs még egy hozzád hasonló a világon; fejleszd ki szunnyadó képességeidet! Isten megért téged, bízik benned, várja válaszod. 15) A félelem-ördög és a reménység angyala. A félelem az ördögök fejedelme. Ez ellen beszélt Jézus is a leggyakrabban: „Ne féljetek, kicsinyhitűek!“ Félelem volt az ellenség, amely ellen küzdött, félelem volt az ellenség, amely megölte, — de feltámadásával leigázta ezt a félelmet. Azért jött, hogy megmondja: a jóság erői végtelenül erősebbek, mint a rosszindulatéi. Az angyalok feje a reménység. Valójában nem is angyal, hanem Isten Szentlelke. A keresztény remény nemcsak az „örök üdvösségre“ vonatkozik. A megkülönböztetés a földi és a halál utáni élet között mesterséges. Jézus maga sohasem tett ilyen megkülönböztetést. A remény az életre vonatkozik, az élet pedig osztatlan egy. A halál nem vég, hanem átalakulás. A remény arról biztosít bennünket, hogy, mindent számításba véve, a világegyetem jó. Az életnek értelme és célja van. Az univerzum legmélyén szenvedélyes szeretet dobog. Akkor pedig nem kell félnünk a kockáztatástól, nem kell aggódnunk életben maradásunkért, — egyedül azzal kell törődnünk, hogy csordulásig éljük a szeretet életét. Lelóczky Gyula 68
