Szolgálat 25. (1975)
Az egyház szava - VI. Pál üzenete a hivatások napjára
(P.L.92,150). A másik ok abból a tényből következik, hogy a papságra szóló isteni hívás véglegesen a hierarchia felelős és biztonságot adó szavában és a püspök kézfeltételében jut kifejezésre. Ez utóbbinak pedig bizonyosságot kell szereznie, hogy a jelölt helyes szándékkal jár el, és megvannak benne a papi szolgálat elengedhetetlen kellékei (vö. iKor 12,7, valamint a Lahitton kanonok véleménye körül keletkezett vitát, amelyet X.Sz.Pius 1912-ben döntött el). A szabadság személyes mezején járunk itt, egy minden másnál nagyobb és felelősségteljesebb választás területén; hiszen szigorúan véve a hivatás önmagában se nem parancsoló kötelezettség, se nem tetszőleges döntés. Az erkölcsi kötelék a magasabb eszmény és nagyobb jutalom őszinte akarásából áll elő: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el amid van és add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben; azután jöjj és kövess engem“ (Mt 19,21). Ezt a harmadik mozzanatot nevezhetnénk kánoni-vallási mozzanatnak. De azt mondjátok: a hivatások problematikus bizonytalansága ma másban, más területeken nyilvánul meg, itt kellene időznöm beszédemmel, vagy inkább nektek a meggondolásotokkal. Egyszerűsítve három szektorban hangzanak el olyan erős ellenvetések a hivatás ellen, hogy — ha ez elméletben lehetséges volna — ma könnyen kiszáradna, mint a példabeszéd terméketlen búzaszeme. Melyek ezek a szektorok? Az első magáé a vallásé, és nemcsak a szorosan vett papi hivatásokat érinti, hanem a férfi és női szerzeteket is. Az ellenvetés először ebben a banális kérdésben fejeződik ki: megéri-e a fáradságot? de aztán kiszélesedik a vallásnak, hitünk igazságának bíráló elemzésévé — hitünket ma a leggyökeresebb bölcseleti és bibliai kontesztálássál támadják —, vagy a hivatással járó áldozatok erkölcsi értékelésévé. Megéri-e, hogy egész életünket föltegyük arra az életformára, amelyet az Egyház úgy ad elénk, mint a Krisztus követéséhez való abszolút hűség biztos értelmezését? És ki az a Krisztus, hogy joga lenne életem feltétlen felajánlására? Ez az ellenvetés olyan heves és bonyolult, hogy az ember minden kutató, gondolkodó és erkölcsi képességét igénybe veszi, hogy elérje a bizonyosságot, a győztes Igazságot. És, kedves, fiatalok, mégsem nehéz ezt elérni a dolgok tanulmányozása, elmélkedés, tanács, imádság és főleg kegyelem által. A hivatás kegyelem. Természeténél fogva feltételezi és megkívánja, hogy egy Hang hallassa magát, mégpedig az Atya hangja Krisztus által a Szentlélekben, ezzel a kimondhatatlan hívással: Jöjj! Kegyelem ez, amelynek önmagában van vonzó, meggyőző, bizonyosságot adó hatalma. Alapjában véve csak arról van szó, hogy felismerjük igazságát, és azután nagylelkűen elfogadjuk. A gyakran bénítónak és legyőzhetetlennek tűnő ellenvetések, nehézségek, akadályok másik szektora: a társadalmi környezet. Ez lefoglal, elnyel, befolyásol, úgyannyira, hogy ma igen nehézzé válik felszabadulni alóla és kikerülni belőle egyházi ruhában, életstílussal, elkötelezettséggel. Valamikor ez az „emberi tekintet" nem volt ilyen erős és hatalmas. Ma talán ez a legsúlyosabb lélektani és gyakorlati akadály. A fiatalok úgy érzik, hogy szá55
