Szolgálat 25. (1975)
Az egyház szava - A Szentatya szentévi apostoli buzdítása
AZ EGYHÁZ SZAVA A SZENTATYA SZENTEVI APOSTOLI BUZDÍTÁSA 1974.dec.8-án; Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, VI. Pál pápa apostoli buzdítást írt az Egyházon belüli kiengesztelődésről az egész világ püspökeihez, papságához és híveihez. A buzdítás latin szövege a „Paterna cum bene- volentia“ szavakkal kezdődik. A pápa abból indul ki, hogy a helyi egyházakban most fejeződik be, Rómában pedig hamarosan megnyílik a jubileumi év. Nagy jelentőségű esemény ez az egész világ, számára, amely az Egyházra tekint, különösen pedig a katolikus Egyház gyermekei számára. A szentév legfőbb célkitűzése, amint azt a pápa mindjárt meghirdetésekor bejelentette, a kiengesztelődés, amely az Istenhez való megtérésen, az ember belső megújulásán alapul. „Az Egyházat Krisztus maradandó tanúságtételnek állította fel arról a kiengesztelődésről, amelyet az Atya akaratának teljesítésére ő létrehozott; az Egyháznak tehát az a szerepe, hogy szüntelenül megújulva és megtisztulva jelenlévővé és szinte láthatóvá tegye az Atyaistent és emberré lett Fiát. Hogy ezt a szerepét mindig jobban betöltse, szükségesnek gondoltuk hangsúlyozni azt a sürgető szükséget, hogy az Egyházban mindenki előmozdítsa a Lélek egységét a béke kötelékében.“ A pápa azt szeretné elérni buzdításával, hogy mindenki az Istennel és testvéreivel való kiengesztelődés munkása és előmozdítója legyen, és hogy a közelgő szentévi karácsony a világ számára békekarácsonnyá váljék. I. Az Egyház mint kiengesztelt és kiengesztelő világ. Az Egyház kezdettől fogva tudatában volt annak az átalakulásnak, amelyet Krisztus megváltó műve hozott létre; általa a világ gyökeresen új valósággá lett, amelyben az emberek újra megtalálták Istent és a reménységet, és részeseivé váltak Isten dicsőségének Urunk Jézus Krisztus, a kiengesztelődés szerzője által. Ez a megújulás teljességgel Isten irgalmas kezdeményezésének köszönhető. Isten kezdeményezése közvetlen isteni közbelépéssel vált konkrét valósággá: nem elégedett meg azzal, hogy megbocsásson nekünk, nem is közönséges embert tett meg közvetítőnek közöttünk és önmaga között, hanem egyetlen Fiát állította békeközbenjárónak. Krisztus, amikor meghalt értünk, valóban meg, semmisítette adósságlevelünket, odaszegezve a keresztre; a kereszt által kiengesztelt Istennel, saját személyében megölte a gyűlöletet. Ez a kiengesztelődés beíródik a világ történelmébe vissza nem fordítható tényként, és maradandó történelmi kifejeződésre talál Krisztus Testében, az Egyházban, amelybe Isten Fia minden nemzetből meghívja testvéreit; a Fő, tekintélyével és tevékenységével, az Egyházat a földön kiengesztelt világgá teszi. A ke4 49
