Szolgálat 25. (1975)
Tanulmányok - Löffler Mária: Isten adja a növekedést (Damian Deveuster, a leprások apostola)
áll a szent Szívhez, és annál rokonabb jámborsága a Jézus Szíve-tisztelettel. De a keresztény jámborság egyetlen formája sem él olyan tudatosan és bensőségesen a lélek Krisztus Urunkkal való egységéből — a kegyelem és a hit alapján —, mint a Jézus Szíve- tisztelet. Ősi mintaképe János apostol az Llr szívén az utolsó vacsorán. A misztika boldogító bepillantásokat adott ebbe a bizalmas szívbeli viszonyba a szívcsere gyakran ismétlődő élményével, Szent Luitgardtól Sziénai Sz. Katalinon át Alacoque Sz. Margit Máriáig. De ezeknek a misztikus képeknek tárgyi magva a Jézus Szíve-tisztelet lényegéhez tartozik. így lesz éppen a Jézus Szíve-tiszteletben a kereszténység igazán személyes vallásosság: mert a középpontjában egy személy áll, és ezt a személyt nem csupán külső megjelenésében, hanem legbensőbb magvában és forrásában ragadjuk meg. De az önmagát átadó hivő felajánlás is személyes, kétféle értelemben is: Az emberi személy legbensőbb gyökeréig nyúlik. És ezért minden egyes embernél — hiszen mindegyik megismételhetetlen személyiség — személyes abban az értelemben is, hogy csak ő képes így rá, senki más. Vannak persze a Jézus Szíve-tiszteletnek közös külső formái és belső fejlődésének közös alapvonásai. De ezeken az általános formákon és alapvonalakon belül annyi fajtája van, ahány Jézus Szívét tisztelő szív. Ahol az Isten Lelke, ott szabadság van. Ezért minden embernek szabad, sőt kötelessége saját vallásossága útján haladni Isten felé, úgy, ahogyan a Szentlélek az Egyházon belül mindenkinek külön-külön megmutatja. De ugyanaz a Szentlélek mutatja meg nekünk eszköze, Alacoque Margit Mária és az Egyház szava által nyomatékosan Jézus Szíve titkát. Paray-le-Monial felszólítása minden kereszténynek szól. De mindegyiknek a maga módján kell valóra váltania ezt a kötelezettséget. Forrás: Josef Stierli (hrsg.): Cor Salvatoris. (Herder) 248-270. Löffler Mária ISTEN ADJA A NÖVEKEDÉST Damian Deveuster, a leprások apostola 1. 1840 január 3-án született Belgium flamandok lakta vidékén, egy bra- banti kis faluban, Tremelóban egy nyolcgyermekes parasztcsalád fia, Josef Deveuster. Életerős, eleven, jóeszű gyermek volt, de indulatos természetű is. Szülei, tanítói mély vallásosságot ültettek leikébe. Még kisgyerek volt, amikor eltűnt egy zajos búcsúi mulatságbői. Nagyapja jól sejtette: a templomban kuporogva imádkozott. Az édesanya esténként jutalmul a szentek életéből olvasott fel gyermekeinek. Ennek hatására egy nap rávette pajtásait, hogy 41
