Szolgálat 25. (1975)

Tanulmányok - Lukács László: Hála a szenvedésben

Második vallomás: a szeretet öröme-fáj dalma

Mi: A tárgyak világa feltárult előttünk.

A tudósok a világ végéig kutathatják az anyag rejtelmeit, lényeges titka nincs többé előttünk.

De ha az egész világot megszerezzük is, boldogtalanul boldog felnőttek: mind csak tárgy, személytelen.

S egész lényünk arra sóvárog,

hogy valamit ne mi szerezzünk meg, hanem megkapjuk, szeretetből.

Te: Én tőled.

Én: Tőled én.

Te: A világ átváltozik a szeretetben.

A tárgyak többek lesznek önmaguknál: ajándékká válnak, szeretetünk jelévé.

De kevesebbé is: mindegyik eltörpül hozzád képest.

Tőled már nem az a fontos, hogy mekkora ajándékot kapok, hanem hogy mekkora szeretettel adod.

Én: A tárgyak értéke véges, a szeretet határtalan.

A tárgyak világában lehetett „egészen“ örülni, a szeretet mindig többre sóvárog.

A szeretet öröm és fájdalom egyszerre.

Minél jobban szeretünk, annál nagyobb az örömünk, és a fájdalmunk is.

A szeretet öröme a találkozás, a közeledés, a vallomás, a beléfelejtkező önátadás, az egyesülés.

A szeretet fájdalma a távolság, a töredékesség, az aggódás, halálig kínzó kielégületlenségünk és beteljesületlenségünk.

A szeretet öröme felülmúlja a tárgyakét — a tárgyak öröme megsokszorozódik, ha ajándékként a szeretet követeivé válhatnak.

A szeretet fájdalma felülmúlja a tárgyakét —

a veszteség, ha a tiéd, sokszorosan fájdalmas nekem.

öröm és fájdalom is egyesítő erővé válhat a szeretetben.

Te: Eddig eszköze voltál a boldogságomnak.

Én voltam a kezdet és a vég.

Most Te lettél célommá.

Nálad kezdődik és végződik mindenem.

A szeretet boldogsága nagyobb örömnél és fájdalomnál.

Átsüt a közelség örömén és a távolság fájdalmán is.

Érted szívesen viselem el a fájdalmat is, ha általa közelebb jutok hozzád.

Amióta szeretlek, csupán egyetlen fájdalomtól rettegek: hogy elveszíthetsz, hogy elveszíthetlek.

Én: A szeretet váratlan ajándék,

mindig meglepő, mindig ingyenes, ki nem számítható.

Viszonzására mindig kevésnek érezzük a magunk szeretetét.

Amióta szeretsz, betölt a hála,

amióta szeretlek, reményben élek.

24