Szolgálat 24. (1974)

Az egyház szava - Püspöki szinodus 1974 (Szabó Ferenc)

leglényegesebb megjegyzéseiket mondják el; a hangsúly a csoportos munkákon legyen; lehetőleg a modern nyelveket kell használni; már az ülés elején jelöljenek ki egy bizottságot, amely a záródokumentum megszövegezését menetközben készíti; a titkári tanács valóban vezesse a munkákat.

De térjünk vissza a dokumentumokhoz. Az utolsó előtti (24.) munkaülésen bemutatták és felolvasták az atyáknak a két szövegtervezetet. A szövegekbe már beledolgozták az előző napokon beérkezett „modi“-kat, módosítási javaslatokat. A kézhez kapott szöveget megszavazták; az eredményeket az utolsó, okt. 26-i ülésen közölték. Az első szöveg végleges címe: „A szinodusi atyák nyilatkozata"; az atyák 182 szavazattal 11 ellenében elfogadták. A nyilatkozat 13 pontból áll, lényegében felvázolja a nagy irányvonalakat; meglehetősen a nagy általánosságokban mozog. A másik szöveg, a tárgyalt témák listája viszont csak felsorolás, a tézisszerű állásfoglalásokat kerüli. A következő 12 témakört jelöli meg: A Szentlélek szerepe az evangelizálásban; az igehirdetés és a tanúságtétel; az egész egyház az evangelizálás szolgálatában; a helyi vagy részegyházak; a népi vallásosság; az egyház mint az üdvösség egyetemes szentsége; az ökumenizmus; evangelizálás és emberi fejlődés; a fiatalok; a kis közösségek; a nem gyakorló hívek; a kommunikációs eszközök az evangelizálásban.

A szinodus tulajdonképpeni mérlegét VI. Pál pápa latinnyelvű záróbeszéde nyújtotta okt. 26-án délelőtt a szinodusi aulában; ugyanitt rövid hálaadó igeliturgiával zárult a szinodus. A Szentatya nagyon pozitiven értékelte a szinodus munkáját. A világegyház főpásztorai őszintén és tárgyilagosan elmondták véleményüket az evangelizálásról; tapasztalatcseréjük, a testvéri közösség (koinonia) megélése a szinodus legfőbb értéke. Valamennyien megtapasztalták az egyetlen katolikus egyház változatos gazdagságát. A pápa részletezte a pozitív tapasztalat eredményeit. Mindenekelőtt közös állásfoglalást alakítottak ki a következő fontos kérdésekben: 1) Tisztázták a különbséget és a sajátos összefüggést az emberi fejlődés és Krisztus misztériuma, a jelen és jövő üdvösség között. 2) Kiemelték az evangelizálás elsőrendű kötelezettségét: ezt a feladatot Krisztus apostolaira bízta, és most az apostolutódoknak, a püspököknek kell teljesíteniük, egységben a pápával, a Szent- lélektől kapott megbízatás erejében; ebben a küldetésben részesednek a papok, szerzetesek és világiak is, akik között a fiatalokra és a szülőkre különleges feladat hárul. 4) A szinodusi atyák valamennyien kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a nemkeresztény vallásokban rejlő emberi és vallási értékeket tisztelni és integrálni kell az evangelizálásban és az imádságban, megőrizve természetesen a hit és katolikus tanítás tisztaságát. 5) Megvilágították azt, hogy Krisztus egyháza a katolikus egyházban található meg („subsistit", a Lumen Gentium kifejezésével), amely egyszerre tárgya és alanya az evangelizálásnak. Ha Istennek úgy tetszik, ezen az egyházon kívül is megvilágosíthatia az embereket az isteni Ige, de az evangéliumi üzenet teljessége — az üdvösség más eszközeivel együtt: szentségek, liturgia,

68