Szolgálat 24. (1974)

Tanulmányok - Löffler Mária: Hetvenhétszer

pozitívabb dolog, ami csak lehetséges, éspedig minden oldalon. A szeretet kitölti a jónak minden lehetőségét, minden terét. Ezért hangzik föl négyszer egymásután ez a diadalmas „minden“. Ha nem a szeretet- ről mondanák ezt, akkor belső vakmerőség vagy túlzott külső követelés lenne. Csakis a szeretet lehet olyan gazdag abban, ami idelenn belőle kiárad, hogy nem merül ki azonnal vele, amint különben minden emberi erő kimerülne. A „minden“-t persze az apostol éppen olyan védhetetlenül mondja, mint amikor így szól: „mindenkinek mindene lettem“. Az üyen kifejezések jóakaratú magyarázatot igényelnek. Mert természetesen vannak olyan esetek, amikor az igazi szeretetnek föl kell fednie valamit, amikor a nagyobb szeretet éppen abban áll, hogy könyörtelenül ragaszkodik a helyes mértékhez. Hiszen a szeretet elválaszthatatlan az igazságtól. Szereti a békét, de nem mindenáron, mert az ellenére volna az igazságnak. De az, hogy még ott is remél, ahol már igen sokszor csalódott, tulajdonképpen sohasem vezethet vagy nem magyarázható rosszra. És erre mindannyian rá vagyunk utalva. Éppen azt nem szabad soha felednünk, hogy az apostol elsősorban nem a mi szeretetünkről beszél, hanem magáról a szeretetről, az pedig Isten szeretete, és a mienk abban a mértékben, amennyire Isten szeretete hatalomra jutott bennünk.

Ebben az összefüggésben talán röviden kitérhetünk arra az egyesek számára elkerülhetetlen kérdésre is: müyen szere tetet dicsőít ez az „énekek éneke“, az isten- vagy az emberszeretetet? Erre azt kell felelnünk, hogy végső soron itt nincs, mert nem lehet különbség. Ez a kettő végső soron egy, akkor is, ha egyik vagy másik konkrét vonást csak Istenre vagy csak az embertársra lehet alkalmazni.

Forrás: Eugen Walter: Der erste Brief an die Korinther. Geistliche Schriftlesung 7. Patmos Verlag, Düsseldorf 1969.

Löffler Mária

HETVENHÉTSZER

Jézust egyszer megkérdezte Péter: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem felebarátom, hogy megbocsássak neki? Talán hétszer?" Jézus felelete ez volt: „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer“ (Mt 18,21-22, vö. Lk 17,3-4). Vagyis mindig.

Szembetűnő, hogy Krisztusnak ezt az utasítását sok esetben elhanyagoljuk. Sőt azt is láthatjuk, hogy éppen a „legbuzgóbb" keresztények ítélik el a legkönnyebben felebarátjukat. Mi lehet ennek a következetlen magatartásnak az oka?

41