Szolgálat 24. (1974)
Tanulmányok - Karl Rahner: Az átvert szívű Ember
az Egyházban, még akkor sem adtunk kielégítő választ a Jézus Szíve-tisztélét válságos helyzetének kérdésére. Az Egyházban semmi sem történik véletlenül. Története a hivő és a kegyelem mellett döntő szív elhatározásaiból születik. Tehát igazából nem úgy kell fölvetni a kérdést: mi következik, hanem így: milyen jövő mellett döntök én, válaszul a rám nehezedő és rendeltetésemet adó kegyelem hívására, hogy megtegyem a magamét, és minden mást a történelem hallgatag intéző Urára hagyjak? Világos, hogy aki döntésének, történelmi eljárásának előre kiszámított sikere felé sandít, aki eleve az erősebbnek látszó csapatokkal akar tartani, akinek nincs bátorsága az ellentmondás jeléhez, a látszólag esélytelenhez csatlakozni, az gyáva, alapjában véve lelkiismeretlen, csak tárgya, nem alanya a történelemnek. Ez a Megfeszített Egyházának élettörvénye is: a győzelem a reményteleneké, a minden remény ellenére reménykedőké. Alaptétel — korlátozásokkal Ezzel a feltétellel merem állítani: a Jézus Szívé-fogalom és a Jézus Szíve- tisztelet megértése a holnap papjának is kimondhatatlanul szent kegyelem lehet. Szeretném egy kicsit megmagyarázni ezt az egyszerű mondatot. Máris bei eértetődik két korlátozás. Először is nem a holnapi népi jámborságról beszélek. Nem mintha azt akarnám megjövendölni, hogy gyakorlatilag eltűnik belőle a Jézus Szíve-tisztelet. Ki mondhatná meg ezt? De mindenesetre elgondolható, hogy Isten akarata és talán ítélete szerint az átlagkeresztény — ilyen holnap is lesz — nem hatol majd el kifejezetten eddig a titokig, és ha egyenesen beszélnének neki róla, meghaladná felfogóképességét. Megeshet, hogy ez a tisztelet, akár a középkorban, ismét ezoterikusabb jelleget ölt. De még ebben az esetben is lehet, nagyon is lehet kegyelem egy kicsiny kör, az Isten vonzásába került szent maradék, az eredeti, mások számára termékeny példaképet adó jámborság igazi tanúi számára. Ehhez a körhöz papoknak is kell tartozniok. Másodszor pedig azt mondtam: „lehet“. Nem azt, hogy a valódi és lényeg- szerű papi vallásosság mindig és minden esetben kifejezetten a Jézus Szíve-tiszteletben fogalmazódik meg. Csak azt mondjuk, hogy ez lehet így. És minthogy az Egyház törvényes gyakorlata ma is, holnap is felkínálja ezt a lehetőséget, aki találkozik vele, ne utasítsa, el, mint számára konkréten szóba sem jövőt, legföljebb alázatos és beható vizsgálat után. Ilyen eset is lehetséges. Miért ne? Az Atya házában sok lakás van. A keresztény vallásossága, lelkisége nem teremheti saját egyetlen életének 24
