Szolgálat 23. (1974)
II. Újszövetség - Nemeshegyi Péter: „Ő a mi békénk!“ (Ef 2,14-18)
már nem tartozik ehhez vagy ahhoz a néphez: ö az „új ember“, aki végre elérkezett az „Isten képmásának“ létformájához; ő a tiszta Szeretet, mint ahogy az Isten szeret; ő a halhatatlan Élet, mint ahogy az Isten él, ő a határtalan Szabadság, mint ahogy az Isten szabad. A kereszthalál által Jézus levetett minden korlátot; teste, embersége a tiszta szeretet kútfeje lett, amelyből kifogyhatatlan bőséggel áradnak az egész emberiségre az élő vizek patakjai, a Szentlélek folyama, ő vezette be, halála és feltámadása által, az emberi természetet Atyja kebelébe. De ez a feltámadt Krisztus nem hagyott árván bennünket. Eljön ismét, hogy meghirdesse a békét, amely ő saját maga. Amikor apostolai zsidóknak és pogányoknak, minden embernek hirdetik, hogy „Krisztus meghalt bűneinkért és feltámadott megigazulásunkért“ (Rom 4,25), maga Krisztus beszél általuk mihozzánk. Nincs most már senki távol az Istentől. Eltűnt minden különbség népek és emberek között. Közvetlenül eggyé lehet mindenki az élő Istennel. Mert Krisztus, testvérünk, az Istennel van és velünk van; az Istenben él és bennünk él. Nincs értelme már ellenségeskedésnek. Az örök szeretettel minden egyes embert átfogó, igenlő, éltető Krisztusban közel kerültünk egymáshoz. A falak ledőltek, a távolságok eltűntek. Nincs már értelme azon vitatkozni, hogy Jeruzsálemben kell-e imádni az Urat, vagy a Garizim hegyén! Az igazi imádók „Lélekben és Igazságban“ imádják az Atyát (Jn 4,23). Ez az Igazság Krisztus, és az ő egysége az Atyával; ez a Lélek az Isten egy Szentlelke, aki köteléke az Atyának és Fiúnak, és köteléke Krisztusnak és minekünk. Értelmetlen dolog gyűlölni: a gyűlölet rombol. Csak egynek van most már értelme: szeretni; és „a szeretet alkot“ (Széchenyi István). Ennek a szeretetnek forrása pedig az Atyaisten, aki „szeretetből választott ki bennünket a világ teremtése előtt Jézus Krisztusban“ (Ef 1,4-5). Nagy dolog az örök Isten elé járulni! Hogy merészelhetnénk ezt megtenni, ha nem volna valaki, aki bevezessen hozzá! De van vezetőnk: Krisztus! Az ő feltámadott létét átjáró Szentlélek él bennünk is, és így egyek vagyunk Krisztussal, mint egy test tagjai. Krisztus Atyjánál van, az öröm és béke teljességében. Így hát mi is már vele együtt ott vagyunk az Atyánál. Nem kell előszobázni, nem kell várakozni. Már az Istennél vagyunk, és az Isten velünk. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárba ment, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott. 91
