Szolgálat 23. (1974)

II. Újszövetség - J. R. Sheets: Az Ige hallgatói (Lk 16,31)

templomban újból megtalált Jézusról. De az elmélkedés magába zárta mindazt is, amiről előzőleg volt szó: az ősz Simeon odajövetelét a templomba és csodálatba ejtő szavait (Lk 2,25-35), az Anna próféta- aszonnyal való találkozást. Minderre egyrészt a „csodálkozás“ szava jellemző, ugyanakkor azonban a megőrzés és meggondolás is.

Mária elmélkedő türelme bőséges jutalmat kap. „Jézus gyarapodott bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben“ (2,52). Mindig mélyebben, mindig jobban megtapasztalja, milyen igaz Istennek hozzá intézett szava. Azzal kezdődött az egész, amikor gondolkodóba esett az angyal üdvözletén: „Miféle köszöntés ez?“ (1,29) És ezzel a hihetetlen élménnyel végződik: „(Isten) gondjába vette gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmáról“ (1,54).

A mi tapasztalataink talán nagyon is szegényesek. A biblia és teológia csalódást okozott, az Egyház mintha elvesztette volna hitelét. Mégsem szabadna felhagynunk az Isten igéjén való elmélkedéssel. Talán bennünk magunkban van a csalódás oka, abban, hogy nem eléggé elmélyedően szemléljük a dolgokat. Hát nem csoda, ha éhesek és elégedetlenek maradunk. Az Egyház ősi példaképe nem az okos, járatos, szüntelenül könyveket nyelő és idéző tudós. Hanem Mária. Róla pedig ez áll az Írásban: „Emlékezetébe véste mind e szavakat (és eseményeket), és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk“. Ennek ma is, ránk nézve is döntő jelentősége lehetne.

John R. Sheets

AZ IGE HALLGATÓI

„Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor ha a halottak közül feltámad valaki, annak sem hisznek“ (Lk 16,31).

Ezek a szavak első hallásra különösnek tűnnek. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden megváltoznék, ha lenne valami megdöbbentő, drámai bizonyságunk az evangéliumról, vagy valami túláradóan meggyőző erejű bizonyíték Isten létéről. Akkor mindenki fölfigyelne és meghallgatná. De a szívünk legmélyén tudjuk, hogy ezek a szavak igazak. Nem abban van a különbség, hogy drámai vagy nem drámai módon tesznek-e tanúságot az evangélium igazságáról. A különbség mindegyikünk szívének titkos mélyén rejlik. Mert mi csak arra hallgatunk, amit meg akarunk hallani. Ha szeretnék hallani valamit, akkor egész valómat megfeszítem. Várom, hogy felhívjon egy barátom: egész nap, egész este a telefon közelében maradok. Ha viszont olyasvalaki akar kapcsolatba lépni velem, akit nem szívesen látok, akkor minden lehetséges módon kitérek az útjából.

68